2022. február 5. – Szombat

Evangélium

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés

Márk evangélista semmi pontosat nem jegyez le a Jézus által küldött tanítványok szolgálatáról. Hol jártak? Mennyi ideig voltak távol? Kikkel találkoztak? Milyen betegeket gyógyítottak meg? Kiket tanítottak? És hol járt, mit csinált eközben Jézus? Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, mert az evangélista csupán azt szeretné elmondani, hogy a tanítványok nem tettek mást, mint hűségesen teljesítették a rájuk bízott feladatot. Küldetésük során megtapasztalhatták az Úrtól kapott erő működését, hatását. Az általuk hirdetett tanítást ugyanúgy fogadhatták az emberek, miként Jézus szavait, s az általuk tett csodák is ugyanúgy nagy megdöbbenést ébreszthettek, mint amikor Jézus gyógyított.
Visszaérkezésükkor Jézus észreveszi, hogy a missziós útról visszatérő tanítványai elfáradtak a munkában és pihenésre van szükségük. A pihenésre szánt idő ugyanakkor a feltöltődés alkalmát is jelenti, felkészülést a következő feladatokra. Emellett Jézus az igazság tanítása után vágyakozók lelki éhségét is észreveszi. Nem menekül el az őt keresők elől, hanem rendelkezésükre áll és tanítja őket.
Az Úr figyelmes szeretete a mi irányunkba is megtapasztalható, amikor hétről hétre pihenésre és lelki feltöltődésre hív minket. A vasárnapi szentmisén lelkünket táplálja tanításának igazságával és szent Testével, az Oltáriszentséggel.