2022. április 16. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

Evangélium

A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt hengerítve a sírtól. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.
Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnapra feltámad.” Erre eszükbe jutottak ezek a szavak.
A sírtól visszatérve mindezt hírül adták a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más, velük lévő asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. Péter azonban menten a sírhoz futott. Benézett a sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és hazament.
Lk 24,1-12

Elmélkedés

Van feltámadás
Húsvét vigíliájának szertartása, amelyen Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük, a szokásos szentmiséknél hosszabb és tartalmasabb. A szertartás a tűzszenteléssel kezdődik, majd megáldjuk a húsvéti gyertyát, amelyet meggyújtva ünnepi körmenetben hozunk be a templomba. Ezt a részt a húsvéti örömének követi. Az igeliturgia során felidézzük az ószövetségi időkből azokat a legfontosabb eseményeket, amelyekkel Isten előkészítette a megváltást. Ezek után a keresztségi fogadalom megújítása, illetve egyes templomokban a keresztség szentségének a kiszolgáltatása következik, majd az eucharisztia liturgiája a szokásos módon. A húsvéti szertartást a feltámadási körmenet zárja le.
A mai éjszakán még nem látunk mást, csak az üres sírt. Azt látjuk, hogy az a sírbarlang, amelybe Jézus testét elhelyezték, most üres. Az evangéliumban arról hallottunk, hogy a követ elmozdító angyal megmutatja ezt az üres sírt. Megmutatta egykor az asszonyoknak, s megmutatja ma nekünk. A következő napokban viszont ennél nagyobb élményben is részünk lehet. Kicsivel később az asszonyok találkoznak a Feltámadottal, s ettől kezdve már nem az üres sír látványa a hit alapja számukra, hanem maga a feltámadt Úr, akit újra élőként láthattak. Az előttünk álló húsvéti időben mi is Jézust keressük. Nem csupán az üres sírt keressük, mert ez nem elég számunkra. A feltámadt Üdvözítőt keressük, vele szeretnénk találkozni. Egykor megmozdult a város, megmozdultak az emberek, most nekem kell elindulnom, ha a feltámadás tanúja és hirdetője szeretnék lenni.
Az apostoli igehirdetés és a kezdődő Egyház tanúságtétele nem csupán Jézus feltámadásáról szól, hanem az Úr kereszthaláláról és feltámadásáról. A krisztusi megbízottak helyesen ismerték fel e kettő szoros kapcsolatát és helyesen ismerték fel mindkettőben a mennyei Atya szándékát és cselekedetét. Éppen ezért az Egyház igehirdetése még a húsvéti ünnep alkalmával sem szólhat csupán a feltámadásról és a feltámadás általi megdicsőülésről, hiszen ehhez a szenvedésen és a halálon át vezetett az út. Bizonyára sokaknak tetszene, ha a történetnek csak a könnyebb oldala vonatkozna rájuk s életük végén kereszthordozás, szenvedés és halál nélkül besétálhatnának az üdvösségre. De ilyen nincs, mert a kereszt nélküli út egészen máshová vezet.
Húsvét ünnepének lényeges mondanivalója, hogy mi is fel fogunk támadni az örök életre. Ezért halálunk egyrészt földi életünk befejezése, másrészt örök életünk kezdete. A feltámadás szót azonban helyesen kell értenünk! A mi feltámadásunk ugyanis nem földi életünk meghosszabbítását jelenti. A technika és az orvostudomány fejlődését látva sokan abban bíznak, hogy az ember földi élete akár a végtelenségig meghosszabbítható. Mi, keresztények ezzel szemben azt valljuk, hogy a földi élet nem tarthat örökké. Megszületünk, élünk, meghalunk és feltámadunk: ez az emberi élet rendje. Bármennyire is szép és boldogító a földi élet, jobb nekünk, ha halálunkat követően feltámadunk majd az örök életre. Jobb, ha nem itt a földön, hanem a mennyországban folytatódik életünk, amelynek tökéletes boldogsága messze fölülmúlja mindazt, amit a földön kaphatunk. Hitünk azt tanítja, hogy vágyakozzunk a mennyországba és a feltámadásra! Isten nem csak új, feltámadt testet ad nekünk, hanem megajándékoz az örökké tartó boldogsággal.
A húsvéti ünnep erősítse bennünk a Krisztus feltámadásába vetett hitet és annak reményét, hogy számunkra is van feltámadás!