2023. április 22. – Szombat

Evangélium

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21

Elmélkedés

Jézus közeledik a bárkában evező apostolokhoz, akik nagyon megijednek – olvassuk az evangéliumban. Természetesen nem Jézustól ijedtek meg, hanem attól, hogy a vízen jár, s teszi ezt könnyen a háborgó hullámok tetején. Jézus néha különleges dolgokat tesz. A kánai menyegzőn a vizet borrá változtatja, parancsol a természet erőinek, lecsendesíti a vihart, meggyógyítja a betegeket, feltámasztja a halottakat. Csodái azt mutatják, hogy isteni hatalommal rendelkezik, mert ő az Isten Fia. A vízen járás eseményét nem a gyógyító, hanem a természeti csodák közé sorolhatjuk, de itt is Jézus istenségének bizonyítékáról van szó.
„Én vagyok, ne féljetek!” – mondja apostolainak az Úr, és ez a kijelentése erősebb hangsúlyt kap, ha a feltámadása utáni megjelenéseivel hozzuk párhuzamba, hiszen akkor ugyanazokkal a félelmükben bezárkózókat. A háborgó tavon az okozta a tanítványok félelmét, hogy egyedül vannak, nincs velünk a Mester. Jézus kereszthalála után szintén az okozza csalódottságukat, hogy az Úr eltávozott körükből, úgy érzik magukra maradtak. A félelmet, csüggedést akarja eloszlatni a Feltámadott. Az Úr újbóli jelenléte egyúttal istenségét is bizonyítja, hiszen nem vonatkozik rá a természet törvényei, azaz a zárt ajtók ellenére is képes megjelenni.
Jézus közelében nincs okom félelemre, hiszen szívemet örömmel és bátorsággal tölti el.