2017. március 18. – Szombat

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: 
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek. 
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki. 
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”

Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés:

Jézus példabeszéde megrendítő módon mutatja be az ifjú lázadását apja iránt, felelőtlen döntését és könnyelmű távozását otthonából, vagyonának elpazarlását értelmetlen élettel, valamint az idegenség és a sötétség napjainak kilátástalanságát. Döbbenten figyelünk az események előrehaladtára, melynek során a fiú elveszíti emberi méltóságát és szégyellnivaló helyzetbe kerül. E mélypont, ahonnan már aligha lehet mélyebbre süllyedni, felébreszti benne a honvágyat, eszébe juttatja az atyai házat, ahol korábban biztonságban, szeretetben élhetett. Nem kis bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy útnak induljon hazafelé. Tudta, hogy örökségének kikövetelése és távozása arcátlan cselekedet volt, ezért már nem számított arra, hogy újra apjának fia lehet, megelégedett volna azzal is, ha szolgának, cselédnek visszafogadja őt apja. 
És ekkor jön a történet második meglepő fordulata, az apa nem utasítja el fiát, aki korábban mélységesen tiszteletlen volt iránta, hanem visszafogadja őt. Az apa nem feledkezett meg fiáról, méltatlan elmenetele után is megtartotta őt szívének szeretetében. 
Isten irgalmas Atyaként várja megtérésünket, bűneink megbánását. A kiengesztelődés, a fiúi méltóság nem a mi bűnbánatunk érdeme, hanem az irgalmas Isten ajándéka.