2023. szeptember 2. – Szombat

Evangélium

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt, másik kettőt szerzett. Az sárga pedig, aki csak egyet, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszol: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszol: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
Mt 25,14-30

Elmélkedés

Jézus példabeszéde a talentumokról nem földi vagyonunk vagy evilági kincseink gyarapítására buzdít, hanem arra, hogy Istentől kapott lelki kincseinket kamatoztassuk, azaz saját magunk lelki üdvösségére és felebarátaink szolgálatára fordítsuk. Az önzésből és a birtoklási vágyból üdvösségünk végső célja és mások segítése emelhet ki minket. Minden önzés mögött az húzódik meg, hogy megfeledkezünk Urunkról, és Isten helyébe képzeljük magunkat, mint akik nem tartozunk felelősséggel senkinek. Az isteni számonkérés azonban nem marad el. A tőle kapott jó képességek és tulajdonságok helyes felhasználása szebbé teheti embertársaink életét, a mi pedig az örök életet biztosítja.
Jézus korában létezett olyan irányzat, amely a vallási életben a hagyományok őrzését tartotta elsődlegesnek, s ezzel mintegy kizárta a fejlődés lehetőségét. Ezen elgondolással szemben Jézus azt tanítja, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy az Istentől kapott lelki kincseinket féltve őrizgetjük, hanem kamatoztassuk azokat. A békességet, a türelmet, a szelídséget mások felé sugározva mindezek megsokszorozódnak. Az öröm, a vigasztalás, a másoknak adott jó tanács olyan adottságainkból, amelyből sosem fogyunk ki. Ez a mások felé forduló, önmagát odaajándékozó élet kockázatot jelent, mint a pénzzel való kereskedés. De enélkül nincs fejlődés és talán nincs égi jutalom sem.