2023. november 18. – Szombat

Evangélium

Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén nekem még és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem mondott igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltak nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lk 18,1-8

Elmélkedés

Az imádkozó ember abban a reményben terjeszti kéréseit Isten elé, hogy azok meghallgatásra találnak. Sok kéréssel fordulunk hozzá, olyan nagyobb emberi erőnket. Ha valóban teljesül kérésünk, öröm tölt el minket, még mindig lelkesebben imádkozunk. Néha viszont nem teljesül semmi abból, amit imáinkban megfogalmazunk, s emiatt csalódottak leszünk, elfog minket a kétely, hogy valóban mi törődik-e gondjainkkal. Sokan ilyenkor abba is hagyják az imádkozást. Jézus arra bátorít minket, hogy legyünk kitartóak az imában és ne hagyjuk abba. Ha valamiért kitartóan fohászkodunk, Isten meg fogja hallgatni, ha az lelkünk javát szolgálja.
Életünk akkor éri el a fokát, ha Istennel való élet. Lehet más módon is élni, sokan próbálják, de csak ideig-óráig sikerülhet. Ha belátjuk, hogy Istennel lesz boldog és teljesen az életünk, akkor nem kívánunk magunknak más életformát. Az Istennel való egyik élet nyilvánvaló eleme, hogy rendszeresen, naponta beszélgetünk vele, azaz imádkozunk.
Az imádság az élő Isten és az élő hitű ember beszélgetése, lelki találkozása. Ő szólít meg, ő mondja el, hogy szeret és gondoskodik rólam, ő tanítja meg, hogy miként tudom elérni őt, mint végső célomat. Erre adok én választok, amikor Istent dicsőítem, neki adok hálát, s tőle kérek mindent, ami az életemhez és az örök élethez szükséges.