2018. március 24. - Szombat

   Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan
   hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban
   elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a
   főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak:
   "Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy
   folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és
   elpusztítják szentélyünket és népünket." Közülük az egyik, Kaifás, aki
   abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: "Ti nem tudtok semmit.
   Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az
   egész nemzet elpusztuljon!" Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint
   annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért
   hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten
   szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy
   megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók
   előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű
   helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a
   zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak
   Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a
   templomban is beszélgettek róla: "Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?" A
   főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy
   aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák
   őt.
   Jn 11,45-57
   Elmélkedés:
   Az előző napok evangéliumaiban azzal találkoztunk, hogy egyre jobban
   fokozódik a Jézussal való szembenállás tanítása, kijelentései miatt. A
   vallási vezetőkben megérlelődik a szándék, hogy vesztét okozzák,
   megkövezzék. A mai evangélium azzal kezdődik, hogy Jézus csodái szintén
   fokozzák a vele szembeni gyanút, ellenszenvet. A csoda, amire a
   bevezetés utal, Lázár feltámasztása. Az esemény láttán ugyanis sokan
   hittek Jézusban. Ezen nem lepődünk meg, hiszen egyetlen ember sem képes
   senkit visszahozni a halálból. Ha tehát Jézus képes erre, akkor
   természetfeletti ereje van, nagyobb hatalommal rendelkezik, mint bárki
   ember, s ebből az következik, hogy ő valóban Isten.
   Lázár feltámasztása után a zsidó főtanács veszi a kezébe az ügy
   kezelését. Döntés születik arról, hogy Jézusnak meg kell halnia. Nincs
   még szó kihallgatásról, Jézust nem idézik a főtanács elé, hanem eddigi
   ismereteik alapján megelőlegezik a halálos ítéletet. A farizeusok azt
   feltételezik, hogy Jézus működése nyomán beáll valamiféle politikai
   zavar, talán lázadás indul, amelyet a rómaiak bizonnyal nem fognak
   eltűrni, sokakat megölnek, talán még a templomot is lerombolják. Ezt a
   veszélyt úgy lehet elhárítani, ha Jézust megölik.
   A halálos ítélet kimondását János evangélista úgy mutatja be, hogy
   egyúttal megfogalmazza Jézus halálának értelmét: ő az egész népért,
   minden emberért fog meghalni.