2018. szeptember 2. – Évközi 22. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. 
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” 
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert. 
Mk 7,1-8. 14-15. 21-23

Elmélkedés

A szív tisztasága 
Pilinszky Jánostól származnak a következő gondolatok: „Minden bűn oka a szeretet hiánya, az önzés, az ember kiválása a tiszta jóból, lázadása Isten ellen. Enélkül tulajdonképpen nincs is bűn. Mivel pedig a bűn mindig a szeretet elleni vétek, ezért orvosolni is egyedül a szeretet síkján lehet. A bánat egyedül abból a felismerésből fakadhat, hogy vétettünk bármit is, lényege szerint mindig a szeretet ellen vétettünk. Aki ezt világosan látja, már megbánta bűneit. Enélkül viszont nincs bánat, csak félelem és szégyen van.” 
E gondolatok jól megvilágítják a bűn forrását, gyökerét, a szeretet hiányát. Jézus is ezt kéri számon az írástudóktól és farizeusoktól. A vitát nem ő kezdeményezi, hanem az említett vallási csoportok képviselői, akik nehezményezik, hogy Jézus tanítványai nem tartják meg pontosan a mózesi törvényben meghatározott tisztasági előírásokat. Márk evangélista szükségesnek tartja, hogy mindjárt az elején megmagyarázza a zsidó tisztasági hagyományokat, vélhetően azért, mert írását nem zsidó származásúaknak szánta. Az ő magyarázata alapján úgy tűnik, hogy az étkezés előtti kézmosás egy külső cselekedet, amelynek főként egészségügyi oka van. A valóságban azonban többről van szó. A zsidó vallásban a tisztasági előírások és más törvények megtartása vagy meg nem tartása közvetlenül érinti az Istennel való kapcsolatot. Tisztának az számít, ami Istennek tetsző, az ő akaratának megfelelő, azaz megerősíti az ember kapcsolatát Istennel. Ezzel szemben tisztátalan mindaz, ami ellenkezik Isten akaratával, eltávolítja az embert Istentől. 
A farizeusok azt kérik tehát számon Jézustól, hogy rabbiként, tanítóként, miért nem gondoskodik arról, hogy tanítványai megtartsák a törvényeket, hiszen a Mesternek felelősséget kell vállalnia minden tanítványáért. Válaszában Jézus nagyon határozottan és keményen bírálja a kérdezőket, mégpedig nem is vélekedésük, törvényértelmezésük, hanem magatartásuk miatt. Bíráló szavai szerint a farizeusok vallásossága teljesen kiüresedett, amely abból fakad, hogy rosszul értelmezik a törvényeket és nem értik a törvények mögött meghúzódó isteni szándékot. Aztán Izajás prófétát idézi, aki által Isten kimondja: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem.” 
Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a Jézushoz érkező farizeusok és írástudók azt követően, hogy felteszik kérdésüket, többé nem jutnak szóhoz, a vita folyamán nem szólalnak meg. Mindvégig Jézus beszél, aki szavait először kifejezetten nekik, majd további figyelmeztetéseit, tanácsait a néphez intézi. A farizeusok hallgatása nem azt jelenti, hogy egyetértenek Jézus kijelentéseivel és elismerik saját hibáikat, hanem ezzel szemlélteti az evangélista, hogy a vitában egyértelműen Jézusnak van igaza, egyedül az ő törvényértelmezése a helyes. 
Jézus válasza a külső tisztaságtól a szív tisztasága felé halad, azaz visszavezeti a hallgatóságot a törvény eredeti értelméhez. Az embernek ügyelnie kell szívének tisztaságára. Hogyan értelmezhető ez a kijelentés? Mi az értelme, hiszen a szívet nem lehet vízzel megmosni, megtisztítani, miként más testrészeinket, például a kezünket? A szív tisztasága azt jelenti, hogy nincs benne helye a bűnnek, mert a bűn eltávolítja a szívet és nyilvánvalóan az egész embert Istentől. A bűnt kell távol tartanunk magunktól, hogy szívünkben csak a szeretetnek legyen helye.