2018. szeptember 16. – Évközi 24. vasárnap

Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. 
Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.”
Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.

Mk 8,27-35

Elmélkedés:

Ki valójában Jézus? 
Szent Márk evangéliumának hátterében végighúzódik a Jézus személyéhez kapcsolódó kérdés: Ki ő valójában? Nem fogalmazódik meg ez a kérdés olyan konkrét formában, mint a mai evangéliumi részben, de az evangélista mindvégig erre a kérdésre szeretne választ adni, illetve arra készteti írásának olvasóit, hogy gondolkodjanak el ezen és válaszoljanak a kérdésre. 
Márk rögtön írásának bevezetésében ad egy választ, amikor így kezdi művét: „Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete” (Mk 1,1). Az evangélium végén pedig a Jézus keresztre feszítését irányító római katonatiszt szájába adja a hitvallást: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mk 15,39). E két végpont között még számos alkalommal találkozunk olyan jelenetekkel, amelyek megvilágítják Jézus kilétét. Ilyen jelentős esemény az Úr megkeresztelkedése, amikor az égből a következő szózat hallatszik: „Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik” (Mk 1,11), azaz a mennyei Atya tesz tanúságot arról, hogy Jézus az ő Fia. Jézus nyilvános működése idején az embereket megszálló gonosz lelkek is felismerik, hogy ki űzi ki őket az emberekből. Egy ilyen eset a kafarnaumi zsinagógában történt, amikor a gonosz kijelenti Jézusról: „Tudom ki vagy: az Isten Szentje!” (Mk 1,24). Más alkalommal, amikor a tisztátalan lelkek meglátták Jézust, leborultak előtte és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia” (Mk 3,11-12). Jézus tehát olyan erő birtokában van, amely felülmúlja az emberi hatalmat, isteni erejével képes megszabadítani a megszállottakat a gonosztól. Érdemes felidéznünk a tengeri vihar lecsendesítésének eseményét, amelyet követően a tanítványok csodálkozva kérdezik: „Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?” (Mk 4,41). 
A mai evangéliumban Jézus felteszi a kérdést: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ez az egyetlen alkalom, amikor az Úr ilyet kérdez. A felelet bizonytalanságról árulkodik. Egyesek szerint talán Keresztelő János tért vissza a halálból, mások szerint Illés próféta vagy valamelyik próféta jött el Jézus személyében. A bizonytalanság oka, hogy Jézus tanítása valóban újszerű, illetve olyan tetteket hajt végre, amelyekre ember nem képes, de nem tudják azt, hogy milyen erő birtokában tud gyógyítani, csodákat tenni. Fellépése megosztást kelt, hiszen tanítását és csodáit lelkesen, hittel fogadja a néptömeg, miközben a vallási vezetők igyekeznek belekötni tanításába és értetlenül szemlélik csodáit. 
A bizonytalan válaszok után Jézus még személyesebbé teszi a kérdést, most már kifejezetten tanítványai véleményére kíváncsi: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter apostol válasza felülmúlja a korábban elhangzott feleleteket: „Te vagy a Messiás!” A válasz arról tanúskodik, hogy Péter felismeri, hogy Jézus személyében beteljesedtek a Messiásról szóló prófétai jövendölések. Ennek értelmében Jézus egyedülálló személy, különleges hatalommal és küldetéssel, hiszen prófétából több is van, sokat küldött Isten az évszázadok során, de Messiás csak egyetlen van. 
A messiási cím, megnevezés hallatán Jézus fontosnak tartja ehhez hozzákapcsolni a szenvedéséről szóló jövendölést. Ezzel próbálja helyreigazítani tanítványai elképzelését az ő messiási hatalmáról. A korabeli felfogás szerint az eljövendő Messiás majd egy uralkodó, talán király lesz. Jézus viszont nem tör ilyen uralomra, nem vágyakozik földi királyságot létrehozni, hanem majd az ő szenvedésében és halálában fog megmutatkozni az, hogy ő a Messiás. 
A kérdés, hogy ki valójában Jézus, ma nekem szól. Jó volna megfogalmaznom véleményemet, hitvallásomat.