2016. október 2. – Évközi 27. vasárnap

Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet. Az Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz. Nem ezt mondja-e inkább: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is! S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.

Lk 17,5-10

Elmélkedés:

Kegyelem és döntés
Általános iskolás diák voltam, amikor 1980-ban első magyar űrhajósként Farkas Bertalan a világűrben járt. A jelentős eseményről a mi iskolánk is megemlékezett. Egyik tanárunk nagyon lelkiismeretesen összeállította az űrhajózás addigi történetét és érdekfeszítő előadást tartott a témában. Többek között szó esett Jurij Gagarinról is, ő volt a világon az első ember, aki a világűrben járt egy rakétával. Lelkes tanárunk azt is megemlítette, hogy Gagarin azt mondta, hogy a világűrből nem látni semmiféle Istent. Azóta persze már kiderült, hogy Gagarin nem is mondott ilyet, de akkor még élt a legenda az istentagadó mondásról. Én már jónéhány éve jártam templomi hittanra, ezért bátorkodtam megjegyezni, hogy Gagarin nélkül is tudtuk, hogy Isten láthatatlan, mert ő lélek, ezért kár volt neki ekkora utat megtennie, biztosan megtalálta volna Istent, ha máshol keresi. Tanárunk ekkor jobbnak látta, ha visszatér az űrhajózás témájához.
Egyesek próbálják a tudományos és a hitbeli dolgokat szembeállítani egymással, mintha a tudományos ismeretek ellentmondanának a hitbeli igazságoknak. Mások odáig jutnak, hogy tudományos módszerekkel próbálják cáfolni Isten létezését és mindazt, ami a hit világába tartozik. E kísérletek és szándékok ugyan nem mindig fakadnak jóindulatból, de azt igazolják, hogy hitünk értelmi megalapozottságot kíván és ez az igény nagyon is jogos. Hitünk igazságait szeretnénk értelmünkkel is mind jobban felfogni és megismerni. Ebből a szempontból a hit egy tanulási, megismerési folyamat, értelmi tevékenység, párbeszéd Istennel, aki egyre jobban feltárja önmagát azok számára, akik őszinte szívvel keresik őt. Ugyanakkor azt is el kell fogadnunk, hogy emberi értelmünkkel nem vagyunk képesek a végtelen Istent teljes valóságában megismerni. Megismerésünk annak köszönhető, hogy Isten kinyilatkoztatja önmagát számunkra. Ebből a szempontból a hit kegyelem, Isten ajándéka. Egy harmadik igazságot is hozzá kell ehhez tennünk: a hit döntés, az ember szabad döntése. Az önmagát kinyilatkoztató, az önmagát nekünk megmutató Isten ugyanis válaszunkat várja.
Elmondja szándékát, törvényei által megmutatja a boldogság útját és meghív minket az üdvösségre. Isten megszólít minket a Szentírás üzenete által, megszólít Jézus Krisztus személye által és megszólít Szentlelke által. Isten megszólítása, hívása vonzást jelent az ember számára, Isten be akar vonni minket életébe, az ő szeretetébe. Felkínálja, hogy éljünk őbenne, éljünk a szeretetében, éljünk közösségben vele. A hit pozitív, azaz elfogadó, a hitetlenség negatív, azaz elutasító válasz az ember részéről. A mai evangéliumban az apostolok a következő kéréssel fordulnak Mesterükhöz: növeld bennünk a hitet. Jézus nagyon bátorító választ ad nekik, amikor a mustármag kicsinységéről beszél, amely magból hatalmas növény lesz. A hit nagyra nőhet, megerősödhet az emberben, s ez Isten kegyelmének köszönhető. Nem véletlen, hogy az igehirdetésben oly sokszor beszélünk a hit útjáról, amelyet mindenkinek személyesen kell végigjárnia. Értelmem segítségével megismerem hitünk igazságait, kegyelme által Isten magához vonz, én pedig szabad akaratommal döntést hozok. Senki nem kényszeríthet a hit igazságainak elfogadására, sem a hit szerinti életre. Ez az én döntésem, ez az én felelősségem és ez az én személyes utam.