2019. október 20. - Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

evangélium

Abban AZ időben: Példabeszédet mondott Jézus Arrol, Hogy szüntelenül imádkozni Kell, és ellenszavazat Szabad belefáradni. Így Szolt: Az Egyik Városban élt Egy bíró, Aki Istentől Nem érezte magát és embertől Nem tartott. ELT abban a Városban Egy özvegyasszony is. EZ elment hozzá, és kérte: Szolgáltass nekem Igazságot ellenfelemmel Szemben. A bíró Egy ideig vonakodott, aztán Mégis Így Szolt magában: Noha Istentől Nem félek, embertől Nem Tartók, de EZ AZ özvegy annyira terhemre van, Hogy Igazságot Szolgáltatók NEKI, MERT A VÉGÉN Még nekem JÖN és megver.
Az Úr Így Szolt: Hallottátok, Hogy mit mond AZ igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat Igazságot választottjainak, Akik éjjel-Nappal hozzá folyamodnak? Talan megvárakoztatja OKÉT? Mondom nektek, hamarosan Igazságot szolgáltat nekik. Csak az a Kérdés, Hogy amikor eljön AZ Emberfia, Talal-e hitet a földön?
Lk 18,1-8

Elmélkedés

Isten ajándéka
Az igazságtalan bíróról Szóló példabeszédet Jézus a bíró szemszögéből mondja el. Az ő fejével gondolkodva Ismerjük meg jellemét és indítékát, AMI először tétlenségre, Majd később Mégis ítélkezésre indítja. Sajnáljuk, Hogy AZ özvegy gondolatairól EGYETLEN szó sem esik. Az a LEHETŐSÉG, Hogy bántalmazza a késlekedő bírót, csupán egy bíró feltételezése.
Az özvegyről Nem mond Semmit Jézus, Pedig other esetekben Nagyon érzékenyen érinti Őt AZ özvegyek kiszolgáltatott Helyzete. Az írástudókról képmutatásuk és Hamis vallásosságuk miatt Egy alkalommal EZT mondja: „Felélik AZ özvegyek hazát, közben színleg nagyokat imádkoznak: Annál szigorúbb ítélet vár rájuk” (Mk 12,40).
Vagy gondoljunk Csak a Naim városában élő özvegyasszonyra, Akinek meghal EGYETLEN FIA. Éppen a halott fiút kísérik ki a temetőbe, amikor Jézus tanítványaival odaér a városhoz. Megsajnálja AZ asszonyt, Akinek nyilvánvalóan Már nem él a férje és a legtöbb Fiat elveszítette, Pedig ő Lett Volna Idos korában támasza, gondviselője. Jézus csodát Tesz, feltámasztja a fiút és visszaadja Őt anyjának (Vö. Lk 7,11-17).
Egy Másik eset, amikor Jézus figyeli, Hogy a gazdagok adományaikat Hogyan dobják a templomperselybe. Odajön Egy özvegyasszony, Aki Két fillért dobott lennie. Adományát Mégis Jézus többre értékelte, menta azoknak a gazdagoknak AZ adományát, Akik Sokat dobtak egy perselybe. Elismerő szavait intézte tanítványaihoz: „EZ A szegény özvegy többet adott mindenkinél, Aki szerint csak dobott egy perselybe. Mert OK egy feleslegükből adakoztak, EZ Pedig Mindent odaadott, AMI szerint csak szegénységétől Telt, egész megélhetését”(Mk 12,41-44).
A mostani történetben AZ özvegy ügy Erzi, Hogy igazságtalanság Érte OT ezért Egy bíróhoz fordul, Aki viszont Nem foglalkozik ügyével. Vélhetően többször IS felkereste Őt AZ özvegy, próbálta sürgetni a mielőbbi ítéletet, de a bírót Nem hatotta meg sorozatos könyörgése. Az asszony azonban ellenszavazat ADTA Fel a dolgot, jogosan érezte, Hogy a bíró kihasználja helyzetét és méltatlanul Banik Vele, amikor halogatja ügyének elintézését. A bírónak Egy Idő UTÁN terhére van, Hogy AZ özvegy állandóan hozzá fordul, ezért Mégis enged a kérésnek. Az özvegy tehát Eleri szándékát, megismételt kérései fordulatot eredményeznek.
Ezen a ponton meg van Találjuk a történet mondanivalóját, amelyet egyébként Már egy példabeszéd bevezető megjegyzése Előre Jelzett: „szüntelenül imádkozni Kell, és ellenszavazat Szabad belefáradni.” Bíznunk Kell abban, Hogy Isten meghallgatja imáinkat! Ha kitartunk AZ imádságban és reménnyel fordulunk Istenhez, AZ meg fogja hozni a gyümölcsét. Isten természetesen Nem kényszerből ad meg Nekünk valamit, hanem jóságából fakadóan, irántunk Való szeretetből. Ezen a SZINTEN Minden ajándék, Isten ajándéka. Nem Az én érdemem, de Még Nem is Az én kitartó imádkozásomnak a jutalma, hanem az ő ajándéka. Bármennyire is Őszinte egy vallásosságom, bármennyire is erosz egy bizalmam, bármennyire is rendíthetetlen egy hitem, mégsem TUDOK méltóvá válni Arra, Hogy Isten jót tegyen Velem, ha tehát Keresem megvalósul, az Isten ajándéka, Isten jóságának egy Jele.