2019. október 27. - Évközi 30. vasárnap

evangélium

Abban AZ időben: Az elbizakodottaknak, Akik magukat igaznak tartották, másokat Pedig megvetettek, Jézus EZT a példabeszédet Mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, AZ Egyik farizeus volt, a Másik Vámos. A farizeus megállt, és Így imádkozott magában: Istenem, Halat adok Neked, Hogy Nem vagyok olyan, Mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, menta EZ egy Vámos van. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.
A Vámos Pedig távolabb allt meg, es a Szemét sem Merte az égre emelni, hanem a MELLET verve Így Szolt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, Hogy EZ megigazultan ment haza, Amaz viszont Nem. Mert mindazt, Aki felmagasztalja MAGAT, megalázzák, Aki Pedig megalázza MAGAT, AZT felmagasztalják.
Lk 18,9-14

Elmélkedés

alázatos ima
A mai evangéliumban Jézus Egy példabeszédet mond Két emberről, Akik a templomba mennek imádkozni. A történet olyannyira életszerű, Hogy TALÁN Nem jelentése kitalált példázat, hanem a gyakorlatban, a Valós életben megtörtént eset. Mindkét ember imádkozni Szeretne, tehát Helyes szándék vezeti OKÉT, legalábbis látszólag. Hamar kiderül ugyanis, Hogy egy farizeus, Akit Mindenki tisztel vallási buzgóságáért és törvénytiszteletéért, valójában Nem is imádkozik. Aligha Lehel imának nevezni AZT, amikor Valaki önmagát dicséri és másokkal összehasonlítja Saját életét. A farizeus esetében Nagyon figyelemfelkeltő és jellemző a megfogalmazás: „megállt, és Így imádkozott magában.” Ő tehát valójában ellenszavazat Istenhez intézi szavait, ellenszavazat Istennel beszélget, hanem Csak a magáét mondja. Figyelme egyáltalán Nem irányul Istenre, hanem szerint csak önmagára, and a vámosra, Akit meglát egy templomban. Szavait Köszönettel Kézdi amivel önmagában ellenszavazat van Volna gond, hiszen mindenért Köszönettel és hálával tartozunk Istennek, Amit az életben kapunk, de az ő hálájában AZ fejeződik ki, Hogy másoknál jobbnak tartja MAGAT. Ha EZT Isten gondolná ROLA, akkor AZ elismerendő Volna, de Így öndicséret Marad. És JÖN tovább a dicsekvés: megtartja a böjtöt és megfizeti a tizedet pontosan. Szavaiból Hiányzik AZ alázat, ezért imának egyáltalán Nem nevezhető, Amit elmond.
Ezután a Másik Szereplő, a Vámos bemutatása következik. Az ő magatartása és lelkülete ellentéte a farizeusénak. Még Előre sem mer menni, hanem hátul Megáll. Jellemző Ra, Hogy „a Szemét sem Merte az égre emelni.” Ügy Áll Isten színe ele, Hogy méltatlannak tartja MAGAT ahhoz, Hogy Arra tekintsen, akihez szavait intézi. „MELLET verve” imádkozik, AMI a bűnbánat Jele. EZ egy kézmozdulat Jól ismert számunkra, hiszen valamennyi Szentmise kezdetén a kezünkkel Háromszor Kissé megütve mellünket mondjuk egy bűnbánati IMAT: „Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.” A Vámos tehát lesütött szemmel, lehajtott fejjel, MELLET verve imádkozik, testtartásával jelentése kifejezi alázatát, méltatlanságát és bűnbánatát. Szavai az ugyanezt fejezik ki, ellenszavazat dicsekszik, ellenszavazat sorolja VELT Vagy Valós érdemeit, hanem megvallja bűnösségét és Istentől bocsánatot vár: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek.”
A két Szereplő bemutatása UTÁN Jézus Rövid ítéletet fogalmaz meg róluk, helyteleníti AZ öntetszelgő farizeus magatartását és megdicséri a bűnbánó vámost. Az Úr dicsérete szerint a Vámos „megigazultan” térhetett haza, AMI ITT AZT jelenti, Hogy bűnei bocsánatot nyertek, tehát meghallgatásra Talált imája. A farizeus nem „megigazultan” távozott, tehát bűneire Nem nyert bocsánatot, de EZT Nem is kérte, hiszen ugy gondolta, Hogy ő Igaz, nincs valamije bűnei.
Jézusnak EZ egy tanítása egyértelműen Arra ösztönöz bennünket, Hogy Igaz bűnbánattal forduljunk Isten felé. Ismerjük el nagy-nagy alázattal bűnösségünket. Ismerjük el, Hogy Egyedül Isten irgalma tud rajtunk segíteni, EZ hozhat fordulatot életünkbe. Az Irgalom, a Megbocsátás Isten ajándéka, amelyet ellenszavazat egy büszkék és önteltek AZ, ellenszavazat egy dicsekvők ÉS AZ álszentek, hanem AZ alázatosak kapnak meg. Az alázatosan Imádkozó Embert Isten az ő irgalmával ajándékozza meg.