2019. november 10. – Évközi 32. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus ezeket mondta a szadduceusoknak, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”
Lk 20,27. 34-38

Elmélkedés

Mi lesz a halál után?
Az ember mindig is kíváncsi volt arra, tudni szerette volna, hogy milyen a túlvilág? Csak kevesen vonták kétségbe annak létezését, a legtöbb ember meg van győződve arról, hogy létezik a túlvilág, csak éppen nincs róla sok ismeretünk. A fantáziánk persze sok mindent kitalálhat, de ennek nem sok köze lehet a valósághoz, hiszen onnan még ember nem tért vissza, hogy elmondhatta volna tapasztalatait.
Keresztény emberként az isteni kinyilatkoztatás és Jézus Krisztus tanítása alapján hisszük, hogy létezik a túlvilág, ahová a földi élet befejezése, a halál után juthatunk. Földi életünk határozza meg, hogy mit érdemlünk majd: az Istent elutasítók a kárhozatra, a pokolba kerülnek, az Isten szeretetét elfogadók és az ő akarata szerint élők pedig a mennyországba jutnak. Hitünk szerint ezek nem helyek, amelyek egy távoli galaxisban találhatóak, hanem állapotok, amelyek örökké tartanak. A hely és az idő kategóriájából nehéz kiszakadnia értelmünknek, hiszen itt a földön testi mivoltunk miatt mindent egy bizonyos helyen és meghatározott időben teszünk. A túlvilágon már nem létezik a hely és az idő korlátja, ezért a világmindenséget betöltő Istennel leszünk együtt teljes boldogságban és szeretetben, s ez a boldog állapot soha nem fog megszűnni, azaz örökké fog tartani. És lehet, hogy lesznek olyanok is, akik örökké nélkülözni fogják mindezt, mert ők elutasítják Istent.
Bizonyítékunk, azaz tudományosan igazolható és kétségbevonhatatlan bizonyítékunk nincs arról, hogy létezik a pokol és a mennyország, de akik tagadják ezek létezését, ők sem rendelkeznek olyan bizonyítékkal, amely vélt igazukat egyértelműen alátámasztja. Mindez a hit világába tartozik. Hívő emberként viszont nyugodtan állíthatjuk, hogy nem alaptalan a hitünk. Jézus Krisztus feltámadása olyan túlvilágra mutató jel, amelyet az ember elfogad, legalábbis a vallásos ember hittel elfogad. Az Úr feltámadása erősíti bennünk azt a reményt, hogy mi is eljuthatunk a mennybe, ahová Isten minden embert meghív. Amíg a pokol létezése elrettent bennünket, addig a mennyország létezése örömmel tölt el és arra ösztönöz, hogy törekedjünk oda eljutni.
A mai evangélium témája a halál és a feltámadás. Érdemes nagyon figyelmesen olvasnunk Jézus szavait. Mégpedig azért, mert amikor mi beszélünk a halálról és a halál utáni életről, akkor ezt értelemszerűen emberként tesszük. Emberi tapasztalataink alapján, emberi értelemmel, emberi szavakkal próbálunk beszélni arról, ami nem tartozik emberi világunkhoz, hanem Isten világának a része. Jézus szava viszont értékesebb az emberi szónál, kijelentéseit isteni kinyilatkoztatásnak tekintjük. A mi emberi elképzeléseink és következtetéseink tévesek lehetnek, az Úr szavában viszont megbízhatunk. Jézus feltámadásának eseménye nem önmagában álló rendkívüli dolog, hanem azt hirdeti számunkra, hogy mi is feltámadunk, azaz halálunk után Isten kegyelméből újjászületünk a túlvilági életre, az örökkévalóságra.
És mi lesz földi kapcsolatainkkal odaát? Láthatjuk-e majd a mennyben azokat, akiket a földi életben ismertünk? Találkozunk-e családtagjainkkal? Hiszem, hogy Istennek tetsző szeretet-kapcsolataink túlélik a halált.