Napi evangélium

2016. december 11. – Advent 3. vasárnapja

Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt,
hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.

Mt 11,2-11

Elmélkedés:

A puszta angyala
Az ortodox keresztény festészetben egy XIII. században keletkezett, görög ikontípust a puszta angyalának neveznek. Az ikon Keresztelő Szent Jánost pusztai, sivatagi környezetben ábrázolja, teveszőr ruhában. Az ikon felső sarkában Krisztus látható, aki kezével megáldja őt. Keresztelő János egy lebomló könyvtekercset tart a kezében, amelyen az ő Jézusról szóló hitvallása, tanúságtétele olvasható: „Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét” (Jn 1,29). A kép alsó részében a „fák gyökerére helyezett fejsze” látható, amelyről a jánosi beszédekben olvasunk. Mindezek az elemek, azaz ruházata, a pusztai környezet és az ő tanítására való utalások pontosan megegyeznek azzal, amit János személyéről az evangéliumokban olvashatunk. Az ikon egy dologban azonban eltér az evangéliumi leírásoktól, mégpedig abban, hogy Jánosnak hatalmas aranyszínű angyalszárnyai vannak.
Elgondolkoztatóak ezek az angyalszárnyak. Egyrészt arra utalnak, hogy Keresztelő János az angyalokhoz hasonlóan Isten küldötte, aki Isten üzenetét közvetíti az embereknek, amikor a megváltó előfutáraként bűnbánatot hirdet. Másrészt utalnak az ember Isten-keresésére, Isten utáni vágyakozására, a vágyra, hogy felemelkedjünk, eljussunk Istenhez, mintegy ki akarunk lépni emberi létünk korlátozottságából. Talán mindannyian vágyakozunk ilyen angyalszárnyakra, hogy közelebb kerülhessünk Istenhez, és szentek, tiszták, ragyogóak legyünk, mint az angyalok.
Az adventi időszakban bizonyára felerősödnek bennünk ezek a vágyak. Szeretnénk lélekben megtisztulni, s ennek útját mind Keresztelő János, mind pedig Jézus a megtérésben látja. A mai evangéliumban Jézus Keresztelő Jánosról mondott szavait olvassuk: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat!” Az ószövetségi időkben Isten mindig azért küldte követeit, prófétáit, hogy a választott népet emlékeztesse a törvények és parancsok útjára. A nép többször megszegte az Istennel való szövetség törvényeit, hűtlen lett az egyetlen Istenhez, letért arról az útról, amelyet Isten kijelölt számára. Az idők teljességében, a Megváltó jövetelét közvetlenül megelőző időszakban még nagyobb szükség volt arra, hogy a nép odafigyeljen az isteni figyelmeztetésre, amely most a messiás előhírnökének, Keresztelő Szent Jánosnak a szavában nyilvánult meg, aki megtérést hirdetett. János így kezdte működését: „Elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára” (Lk 3,3).
Az Úr Jézus nyilvános működésének mintegy három esztendeje alatt is a megtérés áll tanításának középpontjában. Így kezdi tanítását: „Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében” (Mk 1,15). És ugyanezzel a gondolattal fejezi be tanítását, feltámadása után ezt mondja az emmauszi tanítványoknak: „A messiás nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek” (Lk 24,47). Az advent a bűnbánat és a lelki megújulás ideje mindannyiunk számára. Engedjük, hogy az irgalmas Isten ránk találjon!