2020. november 29. – Advent 1. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!
Mk 13,33-37

Elmélkedés

Virrasszatok!
Az advent nem a szavak ideje, legalábbis nem az emberi szavaké, legyenek azok bármennyire is igazak, szépek vagy őszinték. Az advent nem a hangoskodás, hanem az elcsendesedés időszaka az ember számára, s ha ez sikerül, akkor a bennünk teremtett csendben megszólalhat, megszólal Isten. Lehet, hogy környezetünkre nem tudunk olyan hatással lenni, hogy a külső csend is létrejöjjön, de azt bizonyosan elérhetjük, hogy a bensőnkben teljesen lecsillapodjanak, megszűnjenek a zajok. Isten szava kívülről, egy igehirdető megszólalása vagy a Szentírás által jut el hozzánk, de nem csak a fülünkig jut el, hanem mélyebbre, a lelkünkbe hatol, azaz bensőnkben szólal meg. Ha tehát azt szeretnénk, hogy az advent folyamán Isten üzenetét meghalljuk és megértsük, és az a vágy ébred bennünk, hogy Istennel közösségre lépjünk, akkor vennünk kell a bátorságot az elcsendesedéshez.
Advent 1. vasárnapján Szent Márk írásából olvasunk egy részletet az evangéliumban. Figyelni, ébren maradni, várakozni a ház urának érkezésére – e szavak foglalják össze azt, amit Jézus tőlünk, keresztény emberektől kíván. Márk evangéliumának 13. fejezete a templom és Jeruzsálem lerombolásáról szól, Jézus mintegy előre látja a szent hely, Isten háza és a szent város sorsát. Miért mondja Jézus ezt a beszédet, ezt a jövendölést? Egy alkalommal éppen kijött a templomból, amikor egyik tanítványa felhívta figyelmét a hatalmas épületre és annak díszesen faragott köveire. A kövekre pillantva Jézus gondolatai időben előre szaladnak, s ezt feleli: „Nem marad itt kő kövön, mindent lerombolnak” (Mk 13,3). Úgy tűnik, hogy az apostolok hittek abban, amit Mesterük mondott és elgondolkodtak a kijelentésen, mert ezt követően az Olajfák-hegyén leülnek és a távolból szemlélik a templomot. Ekkor kérdezi meg az Urat Péter apostol, hogy amit az imént mondott, az mikor fog bekövetkezni és milyen előjelei lesznek. Ez a kérdés ad alkalmat Jézusnak arra, hogy a végső időkről beszéljen, de nem az időt határozza meg pontosan, hanem hamis prófétákról, megtévesztő tanítókról, álmessiásokról, üldöztetésről, háborúkról és természeti csapásokról beszél. Mindezekről természetesen úgy, mint a végső idők jeleiről.
A keresztény embernek fel kell ismernie ezeket a jeleket és úgy kell élnie, hogy ne érje őt váratlanul az Úr érkezése. Legyetek hát éberek! – mondja Jézus, majd pedig más szavakkal erősíti meg kérését: Virrasszatok! Jézus többször kérte tanítványait, hogy virrasszanak, maradjanak ébren. Gondoljunk csak szenvedésének kezdetére, amikor az utolsó vacsorát követően kimennek az Olajfák-hegyére. Péternek, Jakabnak és Jánosnak ezt mondja: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!” (Mk 14,34). Az éber ember észreveszi a közeledő gonoszt, de aki elalszik, az kísértésbe esik. Ezért mondja az Úr: „Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek” (Mt 26,41). Az Olajfák-hegyén, a Getszemáni kertben azonban elalszanak a tanítványok, mert lelkük készséges, de a testük gyenge. A döntő pillanatban az alvás könnyen az ember vesztét okozza. Gondoljunk csak Sámson esetére az ószövetségből, akinek alvás közben vágják le a neki rendkívüli erőt adó haját (vö: Bírák könyve 16. fejezet).
Az advent az Úr jövetelére való várakozás ideje. Felelevenítjük azt a múltbeli eseményt, amikor az idők teljességében Isten Fia eljött a világba, és tudatosítjuk magunkban, hogy ígéretének megfelelően a világ végén újra el fog jönni, de ennek pontos idejét nem tudhatja senki előre. Emellett várakozunk Jézus Krisztus születésének napjára, a Megváltó érkezésére, a karácsony ünnepére. Legyünk éberek! Készüljünk az Úr születésének napjára!