2020. december 6. – Advent 2. vasárnapja

Evangélium

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta megírta: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.” János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül; sáskát és vadmézet evett. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!”
Mk 1,1-8

Elmélkedés

Lelki készület
Az advent az év remélhetőleg legcsendesebb időszaka. Egyesek számára persze a legzajosabb, a legtöbb rohanással járó idő ez, a karácsonyi készülődés miatt. De ha odafigyelünk ennek az időnek a lelki tartalmára, akkor csendes készületté tudjuk tenni az adventünket. Miközben az üzletek hosszabb ideig vannak nyitva, hogy több vásárlót tudjanak fogadni és több árut tudjanak értékesíteni, gondol-e valaki arra, hogy több időt szánjon Isten üzenetének olvasására és hallgatására? Miközben ámulattal szemléljük a milliónyi égővel kivilágított üzletközpontokat és utcákat, tudunk-e odahaza egyetlen kis gyertyát meggyújtani, s annak fényénél csendesen imádkozni? Meg tudunk-e állni a rohanásban és nyüzsgésben?
Szent Benedek azt tanította, hogy minden dologban meg kell találnunk a helyes mértéket. Ez nem csak a szerzetesek mindennapi imájára és munkájára vonatkozik, hanem a mi életünkre és a mi cselekedeteinkre is. A munkát túlzásba lehet vinni és akkor a lelki életünk hátrányba kerül. Bátran mondjuk ki azt is, hogy az imádkozást is túlzásba lehet vinni, ha az a kötelességeink teljesítésének rovására megy. Az advent többek között mértékletességre figyelmeztet minket. Találjuk meg mind a lelki készületben, mind a gyakorlati teendőinkben a helyes mértéket!
Advent 2. vasárnapján Keresztelő János a vezetőnk karácsonyi előkészületünkben. A szavak, amelyeket egykor a hozzá kivonuló emberekhez intézett a pusztában, ma nekünk szólnak: „Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” János azért mondta ezt, mert tudta, hogy hamarosan eljön a Megváltó, akit évszázadok óta várt a választott nép. A korábbi időkben a próféták küldetése az volt, hogy előkészítsék a Megváltó érkezését. Keresztelő János pedig, mint az ószövetség utolsó prófétája, rámutat a Megváltóra, Jézusra, akiben beteljesedett az ígéret. Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatása történetéből tudjuk, hogy János már anyja méhében is örömmel köszöntötte az Üdvözítőt. Később arra tanítja az embereket, hogy már nem kell sokáig várakozniuk, mert közvetlenül utána fog megérkezni az Úr, és amikor Jézus hozzá megy, hogy megkeresztelkedjen, akkor a nép előtt rámutat Jézusra, a Megváltóra, aki elveszi a világ bűneit.
A Keresztelő ma nekünk mondja, hogy készüljünk, mert hamarosan elérkezik Jézus születésének ünnepe. Ezekben az adventi napokban a keresztény emberek szerte a világon lélekben útra kelnek és elindulnak Betlehem felé. Nagy utat kell még megtennünk, hogy találkozhassunk a Megváltóval, akinek életútja a betlehemi istálló szegénységétől a kereszten átélt egyedüllétig vezetett. Ha a karácsonyi estén felismerjük Megváltónkat a jászolban fekvő Gyermekben, akkor sem állhatunk meg, hanem tovább kell indulnunk, hogy elkísérjük Urunkat egészen a keresztig, amelyen halálával beteljesítette a megváltás művét. Személyes és élő hitre van ahhoz szükségünk, hogy a pólyába takart kisdedben felismerjük Isten Fiát, akit az Atya küldött, s ugyanilyen hitre van szükségünk ahhoz is, hogy a kereszten szenvedő és meghaló Jézusban is felismerjük Isten Fiát, akit az Atya immár magához fogad. De hittel kell tekintenünk az Oltáriszentségre is, amelyben Jézus testével és vérével valóságosan jelen van, hogy önmagát adja nekünk.