2021. július 11. – Évközi 15. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés

Se kenyér, se tarisznya
Kenyér nélkül, tarisznya nélkül, pénz nélkül. Jézus azt kéri küldötteitől a mai evangélium szerint, hogy így induljanak az útra. Még szerencse, hogy megengedte nekik, hogy saru legyen a lábukon, különben elég nehéz lett volna számukra a köves talajon lépkedni. Ez az engedékenység nem nevezhető nagylelkűségnek. Jézus, aki máskor mindig bőkezű, nagylelkű, amikor az irgalomról, a jócselekedetekről van szó, most igencsak kemény dolgot kér tanítványaitól. Vajon miért ennyire szigorú? Talán büntetni akarja őket? Meg akarja keseríteni az életüket? Meg akarja nehezíteni a munkájukat? Mi értelme a teljes eszköztelenségnek? Mit szeretne ezzel elérni? Mit akar ilyen módon tanítani nekik? E kérdésekre a válasz egyszerű: Jézus azt akarja, hogy küldöttei csak őbenne bízzanak és senki másban. Egyetlen dolgot vigyenek magukkal, mégpedig Mesterüket. Semmi mást ne tegyenek, csak amivel az Úr megbízta őket. Egyetlen szót se mondjanak a maguk akaratából vagy saját bölcsességük szerint, hanem csak azt hirdessék, amivel Jézus megbízta őket, tudniillik Isten országának örömhírét. Jézus és a tanítványok, a küldő és a küldöttek közti kapcsolat alapja a bizalom. Jézus rájuk bízza az örömhírt és rájuk bízza rendkívüli erejét. És megbízik azokban, akiket útnak indít. Megbízik bennük, azaz úgy gondolja, hogy nem fognak visszaélni a tőle kapott erővel, hatalommal. A küldöttek szolgálata akkor lesz hatékony, ha valóban nem élnek vissza a kapott hatalommal, hanem mindent Jézus nevében tesznek. A küldöttek részéről is megmutatkozik a bizalom, mert ellenkezés nélkül elfogadják Mesterük utasításait. Bíznak abban, hogy ennivaló, úticsomag és pénz nélkül is sikerrel fognak járni.
A tanítványok küldetése nem személyes lelkesedésből fakad. Nem arról van itt szó, hogy felismerik és eszükbe jut, hogy milyen jó volna, ha elindulnának és Mesterükhöz hasonlóan ők is tanítanák az embereket és csodákat tennének. Itt senkit sem a személyes ambíció vezet, hanem mindenki azt teszi, amire Jézus megkéri és amihez hatalmat kap Jézustól. Nem ők érzik azt, hogy már olyan régóta együtt vannak Mesterükkel, hogy most már önállóan is elindulhatnak, hanem Jézus gondolja azt, hogy elérkezett az ideje annak, hogy az ő nevében végezzék Isten országának terjesztését.
A küldöttek, az apostolok nem egy tanult tanításnak lesznek a hirdetői, hanem egy megélt tanításnak, egy személyes kapcsolatnak. Ezen a ponton értjük meg azt, hogy miért nem kell semmit sem magukkal vinniük. Ahogy a meghíváskor nem hoznak magukkal semmit, ugyanúgy a küldéskor sem visznek semmit. A meghíváskor elegendő, hogy nyitott szívvel csatlakoznak Jézushoz, elegendő, hogy tanulni szeretnének a Mestertől, elég az, hogy rábízzák életüket a meghívó személyre. Jézus is teljesen szegényen, eszköztelenül jött a világba, hogy Isten országát szóban meghirdesse és tettekben megvalósítsa, s most tanítványai ezt a szolgálatot folytatják. Jézus küldetése azáltal jut el minden emberhez, hogy az apostolok, az Egyház, s benne minden hívő folytatja küldetését.
Mielőtt bárki küldetést kapna, meg kell ismerkednie Jézussal. Vele kell élnie, vele kell közösségben lennie. Az apostolok meghívása és küldése kivétel nélkül ezt példázza. Enélkül senki nem kaphat küldetést az evangélium hirdetésére, egykor sem és napjainkban sem. Jézustól kell újra és újra elindulni s hozzá kell visszatérni.