2021. augusztus 29. – Évközi 22. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
Mk 7,1-8. 14-15. 21-23

Elmélkedés

Minden a szívben kezdődik
A Szentírás a hit és az élet évezredek során szerzett élményeinek könyve. Sok-sok ember tapasztalatának, Isten-élményének gyűjteménye, amelyekből a későbbi korok embere is tanulhat. Természetesen nemcsak rendkívüli, egyedi élményekről olvasunk benne, hanem egészen mindennapi esetekről, amelyek mindannyiunkkal előfordulnak. A mai evangélium témája a tisztaság és a tisztátalanság. Tárgyak esetében világosan megkülönböztethető, hogy mi az, ami tiszta, és mi a piszkos, szennyezett. A kettő különbözik egymástól és ez a különbség szemmel látható. Az is előfordulhat, hogy a szennyeződés emberi szemmel ugyan nem látható, de mikroszkóppal vagy vizsgálatokkal kimutatható. Emberek esetében, ha nem a testről, hanem a lélekről beszélünk, akkor szintén nem látható, hogy ki a bűnös és ki az igaz, ráadásul itt nem az emberi megítélés számít, hanem Isten ítélete.
A tisztaság, a higiénia, rendkívül fontos lehet az egészség és az élet védelme érdekében. Ha más nem is, de egy világjárvány biztosan megtanít minket erre. Egy láthatatlan vírus megtanítja nekünk, hogy miért fontos a kéz tisztasága, rendszeres fertőtlenítése. A lélek tisztasága ugyanilyen fontos, mert a bűn világjárványa folyamatosan pusztít, akkor is, ha ez nem látható és nem jeleníthető meg statisztikai adatokkal.
A szívben kezdődik a gonoszság, amely elválasztja az embert Istentől, és az embert embertársától. Jézus az evangéliumban megmutatja a rejtett gonoszságot, a szív gonoszságát, az ember lelke mélyén megszülető rosszindulatot, és mindez nemcsak a képmutatásról ismert farizeusokra érvényes, hanem minden más emberre is, ránk is. Ha azt gondolnánk, hogy ránk mégsem vonatkozik, mert bűntelenek vagyunk és nincs bennünk semmiféle rosszindulat, de még a rossz szándéknak a legkisebb nyoma sem, akkor máris a farizeusi képmutatás és önbecsapás csapdájába estünk, tehát mégiscsak vonatkoznak ránk az Úr kijelentései.
Jézus arra kíváncsi, hogy mi van bennünk. Az evangéliumok érdekes jelenete az, amikor kiűzi a jeruzsálemi templomból a kereskedőket és a pénzváltókat (vö. Jn 2,13-25), majd pedig a húsvéti ünnepek alkalmával csodákat tesz a városban. Ezen rendkívüli jel és más csodák láttán egyesek hittek benne, míg mások elutasították. A jelenet a következőkkel zárul: „Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben” (Jn 2,24-25).
A mai evangélium mindazon rossz tulajdonságok konkrét felsorolásával zárul, ami az emberben lakik. Az Isten rólunk, emberekről alkotott képe ezzel még nem teljes, hiszen annak köszönhetően, hogy az ő képmására vagyunk teremtve, számos jó tulajdonság van bennünk. Az a tény, hogy Isten képmását hordozzuk magunkban és magunkon azt is jelenti, hogy nem önmagunkért élünk, hanem Istenért. Azt nevezzük bűnnek, amikor önmagunkért élünk s nem gondolunk Istenre. Azonban nem kötelező nekünk a bűnök útján járnunk. Van számunkra más lehetőség is, szívünk megtérésének lehetősége, amely új úton indít el minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek Isten megálmodott minket, elképzelt minden embert. Ő ugyanis a bensőnket nézi, s a szívünkben lakó jót látja. Minden a szívben kezdődik, a jóság, a szeretet is. Emberi fejlődésünk lehet önmegvalósítás, de lehet az isteni kegyelem által végbement lelki újjászületés is. Jézus példája talán segíthet a választásban. Az ő kereszthalála nem önmegvalósítás, hanem önfeláldozás. Példáját követve válik életünk igazi értékké, s ajándékká mások számára. Engedjük, hogy Isten keze alakítson minket, s akkor ez az átalakulás nem felszínes csomagolás lesz csupán, hanem szívünket átformáló megtérés.