2021. október 24. – Évközi 30. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52

Elmélkedés

Hittel kérni
Első olvasatra szokványos csodaelbeszélésnek tűnik a mai evangélium története, amelyhez hasonló eset szép számmal található az evangéliumokban. Jézushoz segítségért fordul egy vak ember, aki aztán meggyógyul, visszanyeri szemevilágát. Bartimeus, a vak koldus nagy lármát csinál, hogy felhívja magára Jézus figyelmét. Az emberek el akarják hallgattatni: Maradj csendben! Ne kiabálj! Ne kelts feltűnést! Ha eddig csendben voltál, most se kiáltozz!
Már csak ez hiányzott a vaknak! Elérkezett élete nagy lehetősége és most maradjon csendben? Itt közeledik Jézus, akiről az a hír járja, hogy meg tudja gyógyítani a betegeket, és most hallgasson? Az emberek azt várják Bartimeustól, hogy engedje Jézust továbbmenni. Ő viszont éppen ezt nem akarja. Ő meg akar gyógyulni. Meg szeretné állítani Jézust, hogy meggyógyuljon a szeme és lásson. Ha most engedi, hogy Jézus továbbmenjen, akkor örökre vak marad. Kiáltozása eredménnyel jár, Jézus megáll, magához hívja és visszaadja a szeme világát.
Ha jobban megfigyeljük a történetet, akkor észrevesszük, hogy tulajdonképpen nem is a csoda, a csodás gyógyítás a fontos ebben az esetben, hiszen a leírásból hiányoznak a csodaelbeszélésekre jellemző elemek. Nincs szó benne a beteg nyomorúságos helyzetéről, nem szerepel benne semmiféle mozdulat vagy érintés Jézus részéről, ami a gyógyulást eredményezné, hiányzik belőle az Úr Atyához való fohászkodása, imája, és a gyógyult személy további sorsának bemutatása is elmarad.
Márk evangélistát nem a csoda ténye, hanem annak háttere érdekli. Ennek köszönhetően kerül a leírás középpontjába a hit. A vak Bartimeus hittel fordul Jézushoz. Hitét fejezi ki azzal, hogy Jézust, „Dávid fiának”, azaz az eljövendő Messiásnak nevezi. A korabeli felfogás szerint ugyanis a Messiás Dávid király leszármazottja lesz és a messiási időkben rendkívüli csodák fognak történni. A gyógyulást követően Jézus szintén a hitre hivatkozik, mint olyan erőre, amelynek köszönhetően következett be a gyógyulás. Ezt mondja: „Menj, a hited megmentett téged.” A hit, mint a gyógyulás feltétele számos csodánál megjelenik. A vakok meggyógyítása különösen is kiemelkedik a gyógyulások sorából, hiszen a vakságból a látásra jutás, a hitetlenségből a hitre jutást jelképezi. A hitetlenség lelki vakságot jelent, a hit pedig egy új látásmódot, amit Isten ad.
Sok élethelyzetben könnyű kitalálni a másik ember gondolatát és szándékát. Sokszor első pillantásra tudjuk, hogy mit akar valaki, anélkül, hogy kérdeznünk kellene vagy neki el kellene részletesen magyaráznia kívánságát. Jézus is így volt ezzel. Pontosan tudta, hogy azért fordulnak hozzá a betegek és azért viszik hozzá a betegeket, hogy gyógyulást nyerjenek. A bénák járni szeretnének, a leprások megtisztulni, a némák beszélni, a süketek hallani. A vak pedig nyilvánvalóan látni szeretne. Miért teszi fel akkor Jézus a mai evangéliumban szereplő jerikói vaknak a kérdést, hogy mit kíván tőle? Ha látta, hogy vak, akkor könnyen kitalálhatta, hogy vissza szeretné kapni szemevilágát. Miért kérdezi meg mégis tőle, hogy mit tegyen vele? Egyrészt azért, hogy a vak személyesen kimondhassa kérését. Ebből az következik számunkra, hogy imáinkban bátran fogalmazzuk meg és mondjuk ki kéréseinket. Másrészt lehetőséget ad a gyógyulni vágyónak arra, hogy kifejezze Jézus gyógyító hatalmába vetett hitét. Ebből pedig az a tanulság, hogy Jézusnak hatalma van ahhoz, hogy teljesítse hozzá intézett kéréseinket.
Mindent hittel kérni és hittel elfogadni, ezt kell napról napra tanulnom.