2022. február 13. – Évközi 6. vasárnap

Evangélium

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidóni tengermellékről. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt:
„Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”
Lk 6,17. 20-26

Elmélkedés

Boldogságra vágyva
A boldogságot kereső nap mint nap felteszi a következő kérdéseket: Hol találjuk meg boldogságunkat? Mitől lesz valóban boldog az életünk? Mit kell tennünk annak érdekében, hogy boldogok legyünk? A mai evangéliumban Jézus a boldogság útját mutatja meg, s valóban szükségünk is van arra, hogy maga Isten mutassa meg nekünk az élet boldogságának természetét, mert az ember Isten nélkül hiába keresné, sosem találná meg azt. A legtöbb ember a boldogságot a gazdagsággal párosítja. Azt gondolja, hogy a vagyon, a bővelkedés biztonságot nyújt számára. De biztos, hogy boldogabbak leszünk, ha nagyobb összeg szerepel a bankszámlánkon? A gazdagságra vágyó ember folyton azon töri a fejét, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy több pénze legyen. Akinek pedig sikerül meggazdagodnia, ezt kérdezi: Mit tegyek a pénzemmel? Kár, hogy azon nem gondolkodik el, hogy a pénz mit tesz ővele. A szegény viszont mindent odaad Istennek és mindent tőle vár. A szegénynek nincsen semmije, mégis minden az övé. A szegény a legkisebb az emberek között, de a legnagyobb Isten országában. A szegénynek ugyan üres a keze és a zsebe, de a szíve tele van.
De a boldogsággal kapcsolatban ne ragadjunk le a gazdagság és szegénység kérdésénél! Jézus boldogság-mondásait Máté és Lukács evangéliumában találjuk meg. A két felsorolás között bizonyos különbségek vannak. Máténál nyolc, illetve kilenc boldogságot találunk, Lukács csak négyet említ, s ezekhez négy „jaj-mondás” kapcsolódik. Máté ezt a formát használja: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Lukács írásában ennél személyesebbek a mondások: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.” Máténál inkább erkölcsi jellegűek a boldogságok, míg Lukács evangéliumában egy-egy konkrét emberi élethelyzetet, életállapotot jelölnek meg, mint a szegénység, az éhezés, a sírás és az üldöztetés.
Jézus szavai szerint a boldogság nem olyan dolog, amelyet akkor szerezhetünk meg, ha valamit teszünk érte. Ő nem azt mondja, hogy tegyük meg ezt vagy azt és akkor boldogok leszünk. Nem azt parancsolja, hogy legyünk nincstelen szegények és akkor boldogok leszünk. Nem azt mondja, hogy boldogságunk érdekében ne együnk semmit és éhezzünk. Jézus nem azt kéri, hogy álljunk neki sírni szomorúságunkban és akkor majd boldogok leszünk. Nem azt javasolja, hogy menjünk el egy olyan országba, ahol hitünkért üldözni fognak minket, s ettől majd boldog lesz az életünk. Jézus egészen másról beszél. Arról, hogy még a legnehezebb élethelyzetünkben is vegyük észre azt, ami miatt boldogok lehetünk: ha szegények vagyunk, akkor is tudunk örülni, mert Isten országa a miénk. Ha nélkülözünk, akkor is remélhetünk az isteni jutalmazásban. Ha sírunk is, Istenben megtalálhatjuk örömünket. S végül: az üldözések és a bántalmazások nem képesek elszakítani minket az üdvösségtől és az örök boldogságtól.
Mit kell tennünk annak érdekében, hogy boldogok legyünk? – tettük fel a kérdést elmélkedésünk elején. Az elhangzottak alapján talán már látjuk, hogy a kérdés ebben a formában kissé sántít. A boldogság nem valamilyen tevékenységgel elérendő cél, s még inkább nem valamilyen tárgyi dolognak, kincsnek a birtoklásával megszerezhető cél. Hiába is szaladunk a boldogság után! A boldogság az Istennel való élet, az Istenben való élet állapota.