2022. március 20. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
Lk 13,1-9

Elmélkedés

A megtérés útján
A mai evangéliumi részlet bevezetése bepillantást enged Jézus korának politikai viszonyaiba, mindabba a félelembe és borzalomba, amit a rómaiak megszállása, fennhatósága jelentett a zsidók számára. Az idegen hatalom uralkodását a zsidók nehezen viselték, s emiatt rendszeresek voltak a fegyveres lázadások, amelyeket a rómaiak a nép megfélemlítése érdekében kegyetlenül levertek. Egy ilyen lázadás leverésére, a lázadók megölésére utal Jézus, amely Jeruzsálemben a templomban, az áldozatbemutatás helyén történhetett. A rómaiak vérengzése feltehetően nem csak a tényleges lázadókat érintette, hanem a jeruzsálemi zarándoklaton részt vevő ártatlan emberek is áldozatul eshettek. Lukács evangélista nem az eseményre figyel, hanem az ennek kapcsán Jézus részéről elhangzó figyelmeztetésre. Az áldozatok nem azért jártak így, mert másoknál bűnösebbek voltak, s nem Isten büntette meg őket ilyen módon a rómaiak keze által titkos bűneikért. Ugyanez a helyzet azokkal az emberekkel, akikre rádőlt egy torony s ezzel halálukat lelték. A tragédia nem Isten büntetése ez esetben sem.
Jézus korában elterjedt volt az a felfogás, hogy az embert érő szenvedések, beleértve a betegségeket is, valamint a különféle tragédiák oka minden esetben az emberek személyes bűne. Azért éri őket a baj, mert bűnösök. Lehet, hogy vétkük nem nyilvánvaló mások számára, de ha baj érte őket, ebből arra lehet következtetni, hogy nem kedvesek Isten előtt. E nézet szerint minél nagyobb baj ér valakit, annál nagyobb volt a bűne. Jézus helyteleníti ezt a nézetet. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a tragédiák kapcsán érdemes volna elgondolkodnia mindenkinek és bűnbánatot tartania. Mert eljön az idő, az isteni számonkérés ideje. Mégpedig akkor, amikor azt Isten akarja. Ezt szemlélteti a fügefáról mondott hasonlat.
Számomra is eljött a lelki megújulás, a megtérés ideje. Nem élhetek vissza a nagylelkű Isten türelmével. Mit tehetünk lelki megújulásunk érdekében? Engedjük, hogy Isten megérintse lelkünket, amikor Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedünk. Ennek szép lehetősége a keresztúti imádság. Vegyünk részt nagyböjt péntekjein a keresztúti imádságon és odahaza is elmélkedjünk a keresztút állomásairól, vagy olvassunk részleteket Krisztus szenvedéstörténetéből a Szentírásunkból. A nagypénteki templomi szertartáson való részvétel szintén annak lehetősége, hogy közelebb kerüljünk Jézus megváltó szenvedésének titkához.
A lelki megújulás útján engedjük továbbá, hogy az isteni irgalmasság és megbocsátó szeretet megérintse szívünket, amikor elvégezzük szentgyónásunkat. Ne legyen a gyónás csupán megszokásból végzett cselekedet, amely után azt mondjuk, hogy „most aztán egy évig megint nem kell gyónni”, hanem fakadjon bűneink őszinte megbánásából és abból a vágyból, hogy tékozló és bűnbánó fiúként szeretnénk visszatérni az Atyához, ahogyan erről majd a jövő vasárnap evangéliumában hallani fogunk.
Induljunk tehát a megtérés útján, a hit útján, a keresztúton, az atyai házba visszavezető úton! Ha ezt megtesszük, a nagyböjt igazi lelki megújulást fog jelenteni számunkra, amelynek megkoronázása a feltámadt Krisztussal való találkozás lesz húsvét ünnepén.