2017. január 29. – Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: 
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek. 
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek. 
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent. 
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. 
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. 
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”

Mt 5,1-12a

Elmélkedés:

A boldogságok helye 
Évekkel ezelőtt, egy németországi zarándoklat alkalmával felkerestük Szent István király feleségének, Boldog Gizellának sírját Passauban. A szentmise és az ebéd után lehetőség volt egyéni városnézésre, melynek során betértem egy könyvesboltba, mert egy gyógynövényekkel is foglalkozó kertész ismerősöm még az indulás előtt megkért, vigyek neki valamilyen könyvet Bingeni Szent Hildegárdról. Emlékezetem szerint talán akkortájt kezdtek divatossá válni a rupertsbergi bencés apácakolostor apátnőjének művei. Hildegárd a XII. században, a keresztes háborúk idején élt, a középkor egyik legnagyobb női szentje. Legjelentősebb műve misztikus látomásait foglalja össze. Bölcs meglátásai miatt számos világi és egyházi vezető kérte tanácsát különböző ügyekben. Több száz olyan levél maradt az utókorra, amelyeket Hildegárd ilyen esetekben írt. Írásai között több olyan mű is található, amelyek a természettel és a természetes gyógyítással foglalkoznak. Szent Hildegárd elgondolása szerint a gyógyulás elképzelhetetlen Isten segítsége nélkül. A testi betegségeket úgy érdemes gyógyítani, ha a lelki sebeket is gyógyítjuk. A gyógyítással foglalkozó művei lettek az utóbbi időben divatossá, és mostanában szinte minden kolostori könyvesboltban vagy ajándékboltban megtalálhatóak. Én viszont annak idején nem egy egyházi boltba tévedtem be, ezért az eladó segítségét kértem. Ő pedig kis gondolkodás után nem az egyházi, vallási, teológiai könyvek polcához, de nem is a biológiával vagy gyógynövényekkel foglalkozó könyvek részlegéhez vezetett, hanem egy olyan polchoz, melynek tetején az ezotéria szó szerepelt. Meglepődtem és elmosolyodtam a meglátásom szerint sikertelen választáson, mert itt biztosan nem kerestem volna Hildegárd műveit. Úgy tűnt nekem, hogy a könyvesbolt tulajdonosai annak idején nem nagyon tudták elhelyezni Szent Hildegárd munkásságát. 
A példát azért említem, mert Jézus boldogság-mondásaival kapcsolatban is mintha hasonló volna a helyzet. Még a vallásukat gyakorló keresztények számára sem könnyű e mondások értelmezése és főként nem azok megélése életükben. Úgy tűnik, hogy két évezred óta keressük ezen ellentmondásosnak tűnő kijelentések helyét az Egyházban és személyes életünkben. Sokszor szinte teljesen értelmezhetetlenek számunkra az Úr kijelentései, mert egészen más elképzeléseink vannak az emberi boldogságról és főként személyes boldogságunkról. Miért volnának boldogok a szegények, a sírók, a szelídek, az éhezők és a szomjazók vagy éppen az irgalmas szívűek? Miért volnának boldogok az üldözöttek vagy azok, akiket igazságtalanul megvádolnak? Bár a fiatalok a karriert, a hírnevet és a vagyon gyarapodását nevezik meg általában, mint személyes boldogságuk érdekében elérendő célt, a hosszabb kutatások egyértelműen azt bizonyítják, hogy ezek nem tudnak igazán senkit sem boldoggá tenni. A boldogság-érzet kialakulásában és erősödésében inkább a személyes kapcsolatoknak és azok minőségének van jelentős szerepe. Ha megértéssel vagyunk mások felé és békességre törekszünk embertársainkkal, ha készek vagyunk önzetlenül segíteni felebarátainknak, akkor valóban boldognak érezzük magunkat. 
Jézus kijelentései megadják a választ arra a kérdésre, hogy miért az általa felsoroltak az igazán boldogok. Azért, mert nem a földi kincsektől vagy evilági javaktól várják boldogságukat, hanem Istentől. Isten vezeti el őket a mennyek országába, ő ad nekik vigasztalást, ő mutatja meg nekik irgalmát és ő tárja fel önmagát előttük. Ha azt szeretnénk, hogy Istennek helye legyen az életünkben, akkor induljunk el a Jézus által javasolt boldogságok útján!