2022. május 1. – Húsvét 3. vasárnapja

Evangélium

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!”
Jn 21,1-19

Elmélkedés

Az utolsó halászat
A fiatal háromgyermekes édesanyát váratlanul érte szívbetegsége. Az orvos próbálta nyugtatni, hogy a műtét után pár hónap alatt teljesen rendbe fog jönni, de ki az, aki meg tudja őrizni nyugalmát egy ilyen helyzetben? Aztán megtörtént a műtét, s kis idő múlva elkezdte a gyógytornát egy csoportban, amelyben inkább idősebbek, mintsem fiatalok voltak, valamennyien szívműtét után. Amikor első alkalommal bement a terembe, a vezető mondta neki, hogy valahol hátul, a többiek mögött keressen helyet magának. Ott terítette le matracát, leült és várta, hogy elkezdődjön a torna a csoport számára. Néhány perc múlva jött egy idősebb hölgy, egyenesen felé tartott, s amikor odaért, megszólalt: „Tizenegy éve ez az én helyem.” Ő nem akart vitatkozni, ezért bocsánatot kért és néhány méterrel odébb húzta matracát. Amikor nekem elmesélte az esetet, nem volt benne a sértődöttségnek még a legkisebb nyoma sem, hanem kicsit mosolygott azon, hogy egyesek mennyire képesek ragaszkodni megszokott dolgaikhoz, akár éveken, évtizedeken át.
Az egyházi év ünnepei kizökkentenek minket megszokott életvitelünkből. Arra ösztönöznek minket, hogy változtassunk a helyünkön, keressünk új helyet, ahonnan másként szemlélhetjük a világot, másként értékelhetjük az eseményeket. Mintha húsvét ünnepe is felszólítana minket, hogy keljünk fel, változtassunk azon, amit évek óta ugyanúgy teszünk. Tizenegy év után, vagy esetleg még ennél is hosszabb idő után persze ez nem könnyű. Az apostolokat biztosan kizökkentette életformájukból Mesterük halála. Pedig csak három évig voltak vele. Péter is és a többiek is, pontosan tudták, hogy hol van a helyük Jézushoz és egymáshoz viszonyítva. De Jézus halála után nem találták a helyüket. Ebben a helyzetben újat kerestek, pontosabban visszatértek a három évvel korábbi helyükre. Korábban halászok voltak, mesterségük mellől szólította el őket Jézus, és most ehhez a munkához akarnak visszatérni. Hajóba szállnak és kieveznek újra a tengerre, mintha az elmúlt három évben nem történt volna semmi. Még akkor sem gondolják, hogy nincs ez így rendben, amikor eredménytelen a munkájuk, nem fognak semmit. Ekkor megjelenik Jézus, egyenesen feléjük tart és azt mondja nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok halat.” A kérést teljesítik és megtapasztalják a csodát, rengeteg halat fognak. Miközben partra vonják a hálót, talán már sejtik, hogy ez volt számukra az utolsó halászat, mostantól tényleg már csak az emberhalászattal kell foglalkozniuk.
Jézus és Péter beszélgetése új irányba fordítja őket, mégpedig nem csak Pétert, hanem a többieket is. Kiderül számukra, hogy új hivatásuk, az emberhalászat feladatának alapja a Jézussal való szeretetkapcsolat. Péter apostolnak háromszor kell megismételnie szóban, hogy szereti az Urat, de a többi apostolnak is életük folyamán újra és újra tanúságot kell tenniük Jézus iránti szeretetükről. A feltámadt Krisztussal való találkozás megerősíti őket ebben a szeretetben, új hit és új remény ébred bennük. Új erőre gyulladnak Jézus szeretetétől, majd pedig pünkösdkor megkapják a Szentlélek ajándékát is, hogy erős lélekkel tudják végezni az evangélium hirdetését és az emberhalászatot.
A mai vasárnapon velünk találkozik Jézus. Tőlünk kérdezi: szeretjük-e őt? Jézussal új élet kezdődik számunkra!