2022. május 15. – Húsvét 5. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
Jn 13,31-33a.34-35

Elmélkedés

Isten szeretetét sugározva
Miről ismerhető fel, hogy valaki keresztény? Talán arról, hogy állandóan a templomban van, összetett kézzel imádkozik és nagyon jámbor a tekintete? Ezek a dolgok inkább a templom szobraira illenek igazán, azok valóban ilyenek. Jézus azonban nem élettelen szobrot szeretne belőlünk faragni. A mai evangéliumban világosan megfogalmazza üzenetét: „Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
A szeretet gyakorlása tanúságtétel, jel a világ számára. Krisztus felénk irányuló szeretetének megtapasztalása indíthat el bennünket a szeretet útján. A keresztre tekintve megértjük, hogy Jézus szeretetből vállalta a szenvedést és a halált, a feltámadt Krisztussal való találkozás pedig megérteti velünk, hogy a feltámadásban a mennyei Atya Jézus iránti szeretete nyilvánult meg. Isten ugyanakkor bennünket is feltámaszt az örök életre, s ez irántunk való szeretetének jele.
Jézus Krisztus megváltó kereszthalála előtt gondolta volna egyetlen ember is, hogy Isten képes meghalni az emberért? Gondolta volna valaki, hogy Isten ennyire szereti az embert? Aligha. Ekkora szeretet elképzelhetetlen volt az ember számára, mégis megvalósult. Ne gondoljuk soha, hogy lehetetlen, amit Jézus kér tőlünk! Induljunk el az önfeláldozás útján! Induljunk el a tökéletes szeretet útján! Nehéz, de megvalósítható a szeretet. A szeretet megélése mindenki felé legyen tanúságtétel és jel arról, hogy hiszünk Istenben, aki maga a szeretet!
A legnagyobb tisztelet és szeretet természetesen elsősorban Istent illeti meg. Ezután következik az emberek iránti szeretet, amelynek a mértéke Jézus tökéletes szeretete. Hol kezdődik ez a szeretet? Kiket kell először is szeretnünk embertársaink közül? Nagyon szép, ha együttérzés ébred bennünk a világ másik felén élő bajbajutott emberek iránt, akiket valamilyen természeti csapás sújtott, de ez sosem helyettesítheti azt, hogy a családunkat és a környezetünkben élőket szeressük. Ezért tehát a feleségek szeressék először is a férjüket és a férjek a házastársukat! Az édesanyák szeressék gyermekeiket, a gyermekek pedig a szüleiket! Itt kezdődik a szeretet. Ha ezt megtettük, akkor utána már fordulhatunk más emberek felé jócselekedeteinkkel.
A szeretet Istennek nem csupán egy tulajdonsága, hanem a lényege. Szent János apostol arról ír egyik levelében, hogy „a szeretet Istentől jön” (1Jn 4,7) és „Isten a szeretet” (1Jn 4,8). Ez a szeretet abban nyilvánult meg, hogy az Atya elküldte a Fiút a világba, aki szeretetből feláldozta magát a kereszten az emberek megváltásáért. Jézus Krisztus e tettével megvalósította azt, amit korábban mondott: „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Jézus nem egyszerűen csak azt kéri tanítványaitól, hogy viszonozzák szeretetét, hanem azt is parancsba adja, hogy az ő szeretete legyen a felebaráti szeretet mintája. A szeretet gyakorlásának mércéje maga Krisztus, aki ezt mondta: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” Ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor a mi életünk, a mi keresztény magatartásunk is dicsőséget szerez az Atyának.
Elmélkedésünk alapkérdése így hangzott: Miről ismerhető fel, hogy valaki keresztény? A válasz egyértelmű: a keresztény ember Isten szeretetében él és az ő szeretetét sugározza mindenki felé.