2022. június 12. – Szentháromság vasárnapja

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15

Elmélkedés

Teremtő – Megváltó – Megszentelő
Egyházunk a Szentháromságot ünnepli a mai vasárnapon. Hitünk szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ezt a három isteni személyt nevezzük egy szóval Szentháromságnak. Emberi értelmünk számára azonban meglehetősen felfoghatatlan, hogy miként lehetséges ez, hogyan is kell mindezt értenünk. Azt könnyen beláthatjuk, hogy nem egy különleges matematikai rejtélyről vagy megoldhatatlan számtani feladványról van szó a Szentháromság esetében. Az első keresztény századoktól fogva egyházatyák és hittudósok egész sora foglalkozott a Szentháromsággal, illetve azzal, hogy milyen viszony, kapcsolat áll fenn az Atya, a Fiú és a Szentlélek között. Azzal mindenki egyetért, hogy amit tudunk, azt Isten kinyilatkoztatásából tudjuk, mert emberi értelmünk semmiféle bölcselkedő okoskodással nem képes megközelíteni a Szentháromság lényegét. Az is egyértelmű ugyanakkor mindenki számára, hogy a Szentháromság titok, mégpedig hitünk egyik legnagyobb és legfontosabb titka.
A Szentháromság titkának megismeréséhez tehát nem az emberi bölcsességnek köszönhetően jutottunk el, hanem az isteni kinyilatkoztatásból tudjuk. Már az ószövetségi időkben is Atyának tekintették Istent, akit a világ teremtőjeként és gondviselőjeként tiszteltek. Amikor Jézus kinyilatkoztatja az embereknek Istent, akkor bepillantást enged a szentháromságos Isten belső életébe és elmondja azt a rendkívül fontos igazságot, hogy Isten Atya a Fiúhoz való viszonyában, s ugyanígy Jézus is az Atyához való viszonyában Fiú. Nem véletlen elszólás volt ez a kinyilatkoztatás Jézus részéről, hanem azt a célt szolgálta, hogy megismertesse velünk az igaz Istent. Jézus által megtudjuk, hogy Isten egység a Szentháromságban, s a három isteni személy szereti egymást. Az isteni szeretet nem fordul csupán önmaga felé, hanem az Atya teremtő és gondviselő tevékenysége, a Fiú megváltói műve és a Szentlélek megszentelő jelenléte révén szüntelenül kiárad az emberek felé. Úgy tűnik tehát, hogy a Szentháromság titkához nem csak elméleti módon közeledhetünk, hanem egy nagyon is gyakorlati úton, a szeretet jelenlétének felfedezése útján is eljuthatunk.
Gyakran emlegetjük, hogy Isten elsősorban nem tanítást akart velünk közölni, hanem önmagát és szeretetét. Keresztény életünk sem elsősorban egy elvont, elméleti tanítás megismerése és megvalósítása, hanem sokkal inkább egy személynek a megismerése és követése, azaz Krisztus-követés. A Szentháromsággal kapcsolatban se az értelmi megközelítés legyen a legfontosabb számunkra, hanem az, hogy Istennel, azaz az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel éljünk! Szent János apostol írja első levelében a következőket: „Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk” (1Jn 4,9). Majd ezzel folytatja: „Abból ismerjük meg, hogy Istenben maradunk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk” (1Jn 4,13). Isten minden embert üdvözíteni akar. E szándék megvalósulása érdekében küldi el a mennyei Atya a mi emberi világunkba a megváltó Fiút és pünkösdkor a megszentelő Szentlelket. Az isteni üdvözítő szándékot az ember a hit és a megtérés által fogadja el, amelyet a keresztségben nyilvánít ki. A Szentháromság nevében megkereszteltek tehát életközösségbe, szeretetközösségbe kerülnek az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel.