2022. október 30. – Évközi 31. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”
Lk 19,1-10

Elmélkedés

Egy élet megváltozik
Zakeusról, a jerikói vámosról hallottunk a mai evangéliumban, aki látni szerette volna Jézust és ezért az emberek előtt nevetségessé téve önmagát felmászott egy fa tetejére, hogy vágya teljesüljön. Ezt követően Jézus az ő házába tér be vendégségbe. A történet lényegét jobban megérthetjük, ha ismerjük a körülményeket. Már közeledik Jézus földi életének vége. Három éves nyilvános működését és tanítását a nép körében befejezve most Jeruzsálembe megy a közelgő ünnepekre. A Jeruzsálem felé vezető út utolsó szakaszához érkezik Jerikóba, amely már közel van a fővároshoz. Két jelentős és látványos esemény kötődik a városhoz ezen az úton: egy vak koldusnak a meggyógyítása (vö. Lk 18,35-43) és a Zakeussal való találkozás (vö. Lk 19,1-10). A jerikói vak, Bartimeus ott van az útszélen, hallja, hogy közeledik a tömeggel Jézus, de esélye sincs arra, hogy megláthassa őt. Az emberek nem foglalkoznak vele. Bartimeus azt akarja, hogy Jézus meglássa vagy legalább meghallja őt. Hangos kiáltozására az Úr mégis felfigyel, magához hívatja, csodát tesz vele és visszaadja szemevilágát.
A jerikói vámossal, Zakeussal hasonló dolog történik. Annak az embernek, aki eddig csak a pénznek élt és minden Jerikóba érkező emberben olyan személyt látott, akit becsaphat és akitől magas összeget kérhet, most új vágy ébred a szívében. Most nem pénzt akar szerezni, mint életének minden más pillanatában, hanem Jézust akarja látni, de alacsony testmagassága miatt nincs esélye arra, hogy a hatalmas tömegben meglássa őt. Nem mond le vágyáról, hanem mit sem törődve az emberek gúnyolódásával és nevetésével, felmászik a fügefára abban a reményben, hogy onnan észreveszi majd az Urat. Ennél azonban sokkal több történik. Olyan dolog, amit még ő sem remélt. Nem csak ő pillanthatta meg Jézust, hanem Jézus is észrevette őt, s azonnal meglátta benne a lelki vakságából és önzéséből gyógyulni akaró embert. Betért tehát a mások által bűnösnek tartott ember házába, hogy oda is elvigye az üdvösséget.
A jerikói vak koldus tudta, hogy rászorul Jézus segítségére, ugyanakkor a jerikói vámos nem gondolja, hogy bármiben is segíthet neki az Úr. Ő egyszerűen csak kíváncsi, aki látni akarja Jézust. Bartimeus hiszi, hogy a Jézussal való találkozás megváltoztathatja életét, abban reménykedik, hogy láthat majd. Zakeus nem sejti, hogy milyen változást fog eredményezni életében a találkozás. Az evangélium nem számol be ugyanis Zakeus hitéről, s nem szól arról sem, hogy meg akarna térni, vagy a koldushoz hasonlóan hangosan kérné Jézus segítségét. Nem azzal a szándékkal keresi Jézus közelségét, hogy ettől majd megváltozik az élete, de valamit mégis keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal mutogatnak rá, ő csak ül csöndben a fán, s szemeivel vagy talán a szívével is a közeledő Jézust keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a szemét, hanem az eddig érzéketlen és a mások előtt bezárt szívét nyitja meg. Az emberek lenézik őt, de Jézus meglátja benne az egyetlen elveszett bárányt, akit meg kell mentenie.
Előfordulhat, hogy nem is érezzük azt, hogy rászorulunk Jézus támogatására. Engedjük, hogy Jézus belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy megváltoztassa azt! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy lássuk őt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít bennünket!