2023. január 15. – Évközi 2. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.”
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29-34

Elmélkedés

Ő az Isten Fia
Az elmúlt vasárnap a mennyei Atya tanúskodásáról hallottunk az evangéliumban, amikor Jézus megkeresztelkedésekor ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” (Mt 3,17), ma pedig Keresztelő Szent János Jézusról tett tanúságtételét olvassuk. A Jézus megkeresztelkedése utáni napon János a népnek a következőket mondja: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad.”
Nyilvános működésének három esztendeje alatt mindig Jézussal van a Szentlélek. Megkeresztelkedése után Jézus a Lélek indítására a pusztába ment (vö. Mt 4,1; Mk 1,12; Lk 4,1), ahol kísértést szenvedett. Megkísértése után „a Lélek erejében visszatért Galileába” (Lk 4,14) és elkezdi hirdetni tanítását. Tanító útjának mindjárt a kezdetén elment Názáret városába, ahol a szombati istentiszteleten a következő részt olvassa fel: „Az Úr Lelke van rajtam” (Lk 4,18). Ezzel a bizonyossággal kezdi meg igehirdető útját. Érdekes, hogy a Jézusban jelenlévő és működő Szentlelket nem az emberek veszik észre elsőként, hanem az emberekben lakó gonosz lelkek. E rossz lelkek előbb felismerik, hogy Jézus az Isten Fia, de a benne lévő erőnek nem képesek ellenállni, s Jézus parancsára elhagyják az embereket. Nem csak az ördögűzéseket, hanem minden más csodáját is a Szentlélek erejével teszi a mi Urunk, az utolsó vacsorán pedig ígéretet tesz apostolainak, hogy távozása után elküldi majd számukra a vigasztaló Szentlelket.
János tanúságtételének egy másik kijelentését is érdemes jobban átgondolnunk. Így fejezi be Jézusról szóló beszédét: „Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” Az evangéliumokban nem olvasunk arról, hogy Jézus önmagát Isten Fiának nevezte volna, az viszont előfordul, hogy mások nevezik őt annak, s ebben a sort Keresztelő János nyitja meg. Nézzünk csak meg a Szentírásban néhány helyet, ahol Jézusra vonatkozóan az Isten Fia megnevezéssel találkozunk. Első pillanatban talán arra gondolunk, hogy az emberek akkor tesznek ilyen kijelentést, amikor megtapasztalják Jézus isteni hatalmát, azaz csodákat tesz, meggyógyítja a betegeket. Valójában azonban egyetlen csodás gyógyítás esetében sem történik így. Egyetlen csodánál, a háborgó tenger elcsendesítésénél találkozunk ezzel, de ez nem gyógyító, hanem természeti csoda. Ennél a jelenetnél éjszaka a vízen járva közeledik Jézus a hánykolódó bárkában félelemtől rettegő apostolokhoz. Péter elindul felé a vízen, de süllyedni kezd, Jézus ekkor megmenti őt. Amikor mindketten beszálltak a bárkába, elállt a szélvihar, majd pedig „akik a bárkában voltak, leborultak előtte és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,34).
Egy alkalommal Jézus kérdésére válaszolva és mintegy a többi apostol nevében is szólva Péter kijelenti: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Jézus színeváltozásakor az Atya szava hallatszik az égből: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,7). Érdemes megemlítenünk továbbá a római katonatiszt vallomását, aki a Golgota hegyén Jézus kereszthalálát látva kijelentette: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mk 15,39).
Az Isten Fia megnevezés Jézusnak a mennyei Atyával való kapcsolatát jelöli meg. Kettejük kapcsolatának alapja az engedelmesség, azaz Jézus mindig azt tanítja és teszi, amit az Atya kér tőle. Jézus az engedelmességben, küldetésének engedelmes teljesítésében mutatkozik Isten Fiának. Tanuljuk meg Jézustól ezt az engedelmességet, az Atya akaratának teljesítését, hogy méltók legyünk arra, hogy Isten gyermekei legyünk.