2023. március 26. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lett volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolja neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettek?” Azok így szóltak: „Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”
Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszol neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldött engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45

Elmélkedés

A hit és a szeretet útján
A múlt vasárnapi evangéliumi történet, a vakon született meggyógyítása azt bizonyította, hogy Jézusnak hatalma van a betegségek felett és rámutatott arra, hogy ő a világ világossága. Lázár feltámasztásának története, amelyet ma olvasunk, még ennél is jelentősebb, hiszen azt bizonyítja, hogy az Atya hatalmat adott Jézusnak az élet és a feletti halál.
Amikor Jézus megtudja, hogy a barátja, Lázár beteg, nem indul el azonnal, hanem csak annyit mond, hogy a betegség „Isten dicsőségére fog szolgálni.” Valójában azonban nem Lázár betegsége, hanem halála és feltámasztása szolgál Isten dicsőségére. A csodának ugyanis sok szemtanúja volt, akik a történteket látva hittek Jézusban. Azonban nem mindenkiben ébresztett hitet az esemény. A főtanács tagjai éppen e csoda után határozzák el, hogy Jézusnak meg kell halnia. A farizeusok és írástudók sokszor hitetlenül hallgatták Jézus szavait. A szavaknál többet vártak Jézustól és csodát követeltek. Most megkapták a csodát, de ahogyan az igaz tanítás hallgatása nem ébresztett bennük hitet, ez a csoda sem.
Sokak számára megfoghatatlan a hit és túlságosan elvont fogalomnak. Pedig egészen egyszerű és gyakorlati dolgokról van szó. A Jézusban való hit azt jelenti, hogy hiszünk az életben. Értéknek tekintjük az emberi életet annak minden szakaszában a fogantatástól a halálig. A Krisztusban való hit azt jelenti továbbá, hogy hiszünk a feltámadásban, az ő feltámadásában, amit húsvétkor ünneplünk, és hiszünk a mi feltámadásunkban. Hittel valljuk, hogy ő valóban az élet Ura és Úr a halál felett is. Hisszük, hogy van újjászületés és van örök élet. Hitünk szerint életünk igazi értelme, hogy keressük és megtaláljuk Istent. Akkor válik értelmessé és boldoggá életünk, ha rátalálunk Istenre, megismerjük velünk kapcsolatos akaratát és engedelmesen meg kell azt, amit kérünk. Isten velünk kapcsolatos szándéka azonban ezzel nem ér véget. Ő többet akar nekünk adni: az örök életet, az örökké tartó boldogságot. Ehhez a halálon és a feltámadáson át vezet az út.
Lázár feltámasztásának történetében Szent János evangélista rávilágít arra a titokzatos erőre, amely Jézust vezeti cselekvésében. Igen, Jézusban egy titokzatos erő dolgozik, tehát nem lesz gyengévé, mint az ember, amikor tehetetlenül állunk a halállal találkozva. Ez az erő nem a gyászoló családtagok iránti részvét. Nem is Lázár iránti barátság. Nem is a sajnálkozás vagy az együttérzés indítja őt cselekvésre, hanem a szeretet. Tudják ezt azok, akik megviszik Jézusnak a hírt, hogy barátja, akit szeret, beteg. Jézus szeretetéről tudnak azok is, akik a sír előtt könnyező Jézust látják, s ezt mondják: „Nézzétek, mennyire szerette őt!”
Nagyböjt 5. vasárnap ezt a felénk áradó isteni szeretetet szeretnénk megtapasztalni. A szeretetet, amely nagypénteken az önfeláldozásban éri el tetőpontját. A szeretetet, amely vállalja a szenvedést, a megaláztatást és a halált az emberért, az ember üdvössége érdekében. A hit nagyböjti útját járva először a szamariai asszonnyal találkoztunk, aki egy beszélgetés után megszületett a hit. Aztán találkoztunk a vakon született emberrel, akinek Jézus meggyógyította a testet és a lelkét, azaz megajándékozta őt a látással és a hittel. Ma pedig találkoztunk Lázárral, akit Jézus feltámasztott. Mindhárom találkozás segít minket, hogy megszülessen bennünk a hitet. A hit, vesz forrása Jézus irántunk való szeretete. Jézus szeretetének megtapasztalása nélkül nem tudnánk hinni. A hit nagyöjti útja így válik a szeretet útjává.