2023. május 14. – Húsvét 6. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti ​​énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat.
Jn 14,15-21

Elmélkedés

A legfőbb igazság
A mai vasárnap evangéliumában Jézus ígéretét olvassuk. Ezt az ígéretet nem a feltámadt Jézus teszi, hanem az utolsó vacsorán hangzik el, tehát még szenvedése és halála előtt. Megígéri tanítványainak, hogy távozását később elküldi a Szentlelket, akit e helyen Vigasztalónak és az Igazság Lelkének nevez. Ezt mondja a Szentlélekről: „örökre veletek marad”, majd pedig e szavakkal erősíti meg kijelentését: „Ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik.”
Jézus tudja, hogy földi élete hamarosan véget ér. Távozására, elmenetelére akarja felkészíteni tanítványait. Arra az időre, amikor már nem lesz velük. Az apostolok ekkor még nem sejthetik, hogy mindez néhány óra múlva bekövetkezik. A vacsorát után ugyanis az események hirtelen felgyorsulnak. Csendes imára, pihenésre számítanak, amikor Mesterükkel kimennek az Olajfák hegyére a Getszemáni-kertbe. Nem először lehet ezen a helyen, mert éjnek idején az ember nem szokott ismeretlen helyre menni, és az áruló Júdás is a helyet, hiszen korábban ismeri itt taníthatta Jézust az apostolokat. De imájukat az őrség érkezése szakítja meg. Jézust elfogják, ők elmenekülnek, majd másnap tehetetlenül szemlélik, hogy az Urat elítélik és keresztre feszítik.
Az utolsó vacsorán mondott ígéretet érdemes párhuzamba állítanunk azzal, amikor a feltámadt Jézus megismétli ígéretét: „Amikor együtt étkezett velük (az apostolokkal), meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várja az Atya ígéretére: Azt hallották tőlem, hogy János csak keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni” (ApCsel 1,4-5). Annak ténye, hogy ismét egy étkezés alkalmával hangzik el Jézustól az ígéretet, bizonyára eszükbe juttatta az apostoloknak, hogy erről korábban, a szenvedése előtti utolsó vacsorán már beszélt nekik. Akkor még nem mondtam biztos volt, de most már arról van szó, hogy mindez hamarosan, néhány nap múlva fog bekövetkezni. Megtudják azt is, hogy a Lélek jövetele nem csupán Jézus ígérete, hanem az Atyáé is. A mennybemenetel utáni napok azzal telnek az apostolok számára, hogy együtt vannak, imádkoznak és várják a Szentlélek eljövetelét.
Ha Jézus azt állította, hogy a Lélek „örökre velünk marad”, akkor semmi okunk sincs kételkedni abban, hogy a Szentlélek napjainkban is velünk, bennünk van. A Szentlélek jelenléte megtapasztalható abban, hogy közösséget teremt Istennel, a Krisztus által alapított Egyházzal és közösséget az emberek között. A Szentlélek Isten ereje bennem, Isten hatalma bennem, Isten ajándéka élmény. Szentlélek nem a földi dolgok szeretetére tanít minket, hanem az örökkévalókra irányítja figyelmünket.
Befejezésül még egy gondolat: Jézus, aki igazságnak nevezte magát (vö. Jn 14,6), most az igazság Lelkének nevezi a Szentlelket. Az Úr számára rendkívül fontos, hogy mennybemenetele után is az igazságban éljenek tanítványai. Az igazság szentírási értelemben sokkal többet jelent annál, hogy szavaink megfelelnek a valóságnak. A keresztény ember számára minden megvalósítandó program, hogy az igazságban éljen, azaz törekedjen az evangélium igazságának mind jobb megismerésére, engedelmeskedjen az igazság útját kijelölő isteni parancsoknak és hűséges maradjon Krisztushoz, aki a legfőbb igazság.