2023. október 22. – Évközi 29. vasárnap

Evangélium

Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnánk belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldik hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” De Jézus felismerte gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek, ti ​​képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!” Aztán megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” Azok azt felelték: „A császáré.” Erre ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
Mt 22,15-21

Elmélkedés

Kötelességeink
Szent Máté evangélista bemutatja Jézus és a zsidó vallási elöljárók fokozódó ellentétét, vitáit. A gonosz szőlőmunkásokról szóló beszéd felkeltette a Jézus iránti ellenszenvet, mert az írástudók megértették, hogy Jézusról beszél. Ezt követően az adófizetésről, a feltámadásról, a főparancsról vitátnak Jézussal, végül ő tesz fel kérdést a Messiásról. Utólag nehéz azt állapítanunk meg, hogy időrendben egymást követő hangzottak-e el ezek a viták vagy csupán az evangélista illesztette egymás után őket éppen azzal a szándékkal, hogy a fokozódó ellentétet bemutassa.
Az adófizetés kérdése mindennapi téma lehetett Jézus korában. A történetben szereplő farizeusok, ahhoz a vallási csoporthoz tartoztak, akik határozottan elutasították a római hatóságot és az ország jövőjét a nemzeti függetlenségben látták. Politikai rendszer ezzel ellentétes nézetet vallottak a Heródes-pártiak, akik a fennálló hatalmi haszonélvezői voltak, elfogadták és kiszolgálták a rómaiakat. A két csoport tagjai a Jézussal szemben hatékony fellépés reményében most félreteszik ellentétes nézeteiket, és miután gyanúsan sok dicsérettel halmozzák el Jézust, közösen teszik fel a kérdést: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”
Melyik csoport oldalára álljon Jézus? Kinek adjon igazat? Mit válaszoljon a kérdezőknek? Ha Jézus egyszerű igennel válaszol a csapdát rejtő kérdésre, azaz azt tanácsolja, hogy mindenki fizesse meg a császárnak járó adót, akkor kiváltja azokat ellenszenvét, akik a rómaiak ellen küzdöttek és a zsidó állam önállóságát akarták. Nemleges választásl, azaz ha ki, hogy nem kell adót fizetni, megkérdőjelezi a törvénytisztelő adófizetők magatartását. legtöbb ez esetben ellenfelei azzal vádolhatják, hogy a rómaiak ellen lázítanak.
Jézus a következő választ adja: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” E felelettel felülemelkedik a vitás kérdésen. Bármennyire is ravasz volt a kérdés, ő ügyesen kikerülte a csapdahelyzetet.
A válasznak van egy másik oldala is. Jézus arra használja fel a helyzetet, hogy az ember és az Isten kapcsolatáról tanítást adjon, azaz a pénzügyi és politikai kérdés vallási síkra tereli. Válaszában benne van, hogy nem elég csupán az evilági törvényeknek és uralkodóknak engedelmeskedni, hanem mindenkinek teljesíteni kell Istennel szembeni kötelességeit is.
A keresztény tanítás szerint a hívő ember vallásossága Krisztus evangéliumának mindennapi tanulmányozásából merít erőt ahhoz, hogy elmélyüljön az Isten iránti szeretetben és az irgalmas Atya jóságát utánozva elkötelezze magát testvéreinek megsegítésére. Ez a három elem nem választható el egyedül igazán hívő ember életében sem. Senki nem mondhatja például azt, hogy neki elegendő a Szentírás olvasása, s ne kérje tőle senki, hogy még imádkozzon is vagy elmenjen a szentmisére. Ha ugyanis valaki az olvasás révén megismeri Krisztus tanítását és Isten szeretetét, szükségszerűen személyesen is meg akar ismerkedni Jézussal, ki szeretném fejezni az érzett szeretetet és tiszteletet, az egyik megnyilvánulása a hívő közösség szentmiséjén való részvételt. Az elkötelezett krisztushívő nem elégszik meg azzal a vasárnapi kereszténységgel sem, amely kimerül a heti egyszeri szentmiselátogatásban, hanem az ünnep kegyelmeit igyekszik továbbvinni a hétköznapokba, állandóan a Krisztustól hallottak megvalósítására törekszik. Nagyon értékes, ha valaki együttérzésének kifejezéseként anyagi támogatást nyújt a bajbajutottaknak. Emberi meggyőződésből és jó szándékból is lehet természetesen jót tenni, de mennyivel érték, ha ezt is Istenértesebbé teszi, s Jézusnak segítünk a rászorulók személyében