2023. december 10. – Advent 2. vasárnapja

Evangélium

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta megírta: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.” János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül; sáskát és vadmézet evett. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én keresztellek titeket ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!”
Mk 1,1-8

Elmélkedés

A bűnbánat útján
Advent 2. vasárnapján Keresztelő Jánossal találkoztunk az evangéliumban, aki „a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.” Az érdeklődőket pedig meghallgatták és meghallották figyelmeztetését. Saját életük gondolva mintha csak ezt mondták volna: Valóban változtatnom kell az életem, nem folytathatok mindent újra, mint eddig. Az emberek felismerték, hogy most jött el az idő, most van itt a kedvező alkalom, most elindulni a bűnbánat útján, most kell kimondani, hogy ez így nem mehet tovább.
Mi indíthat bennünket a bűnbánatra? Jézus korában Keresztelő János kapta azt a küldetést, hogy előkészítse a Megváltó érkezését és bűnbánatra szólítsa fel az embereket. A korábbi időkben, az ószövetség korában Isten a prófétákat küldte el, akiknek az volt a feladata, hogy figyelmeztessék a választott népet arra, hogy letértek Isten útjáról, Isten törvényeinek útjáról és saját érdekükben térjenek vissza. Ehhez hasonló küldetést kap János is, aki szavait különleges jellel erősíti meg: a bűnbánat keresztségében részesíti azokat, akik komolyan veszik szavát és bűnbánatot tartanak. Mond, hogy az ószövetségi próféták és Keresztelő János küldetésének folytatásaként az évszázadok során az Egyház által hangzik el újból és újból a bűnbánatra és a megtérésre hívó isteni üzenet. De ez a külső, kívülről érkező figyelmeztetés még nem elég ahhoz, hogy valóban mindenki bűnbánatot tartson. Egyesek meghallják az üzenetet és megérzik, hogy személyesen nekik szól, mások viszont könnyelműen elengedik fülük mellett.
Mi indíthat bennünket a bűnbánatra? Mi indíthat minket a belülről fakadó, a szívünkből kiinduló bűnbánatra? A válasz két szélső pontja: az Istentől való félelem és Isten szeretetének megtapasztalása. A kettő igencsak széles a lehetőségek skálája, de úgy tűnik, hogy így minden e kettőre vezethető vissza. Be kell látnunk, hogy Istennel egyszer találkoznunk kell, és amikor megállunk előtte, akkor félelem tölthet minket, ezért szeretetet is érezni fogjuk, ami viszontszeretetre indít minket. Ezt az erős belső ellenmondást, azaz a félelem és a szeretet kettős érzését nehéz feloldanunk. Talán a bűnbánatnak és a megbocsátásnak a tudata gyakorlatában. Bűnbánat a mi részünkről és megbocsátás Isten részéről.
A bűnbánat egy út, mindannyiunk útja, amelyen Isten vezet minket. Az adventi időszak célja az, hogy indítson minket ezen az úton, a bűnbánat útján. Adventi utunk Betlehembe, a kis Jézushoz vezet. Bűneink akadályként ezen az úton. El kell őket távolítanunk, hogy fel tudjuk szabadítani az utat és tovább tudjunk haladni. A téli időszakban gyakran előfordul, hogy a heves szél hatalmas úttorlaszokat emel, amelyek akadályozzák az embereket a közlekedésben. Aztán egy idő után jönnek a hótoló gépek és felszabadítják az utakat. A bűnök úttorlaszát a bűnbocsánat szentsége szünteti meg, ezért az adventi után keressük meg annak idejét, amikor megvizsgáltuk szentgyónásunkat. Így tudunk majd tiszta szívvel megérkezni a betlehemi gyermekhez, Jézushoz.