Napi evangélium

2017. június 25. – Évközi 12. vasárnap
Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Mt 10,26-33

Elmélkedés:

A gondviselés rejtett pillanatai 
Évekkel ezelőtt egy thaiföldi telekommunikációs cég érdekes reklámfilmet készített. A rövidfilm története szerint egy patikus lopáson ért egy kisfiút, aki a lopott gyógyszert beteg édesanyjának szánta. Egy közelben lévő utcai ételárus észrevette a kisfiúval kiabáló gyógyszerészt, hamar átlátta a helyzetet, kifizette a gyógyszereket, sőt, szólt a kislányának, aki egykorú lehetett a fiúval, hogy hozzon ételt és azt is a fiúnak adta. A férfinak nem ez volt az egyetlen jócselekedete, később is mindig adott ételt a koldusoknak, szegényeknek. Harminc évvel később, amikor már volt egy kis üzlete, ahol a lányával dolgozott, munka közben összeesett és kórházba került. A kezelés rendkívül költséges volt, ezért az ételárus lánya már azon gondolkodott, hogy kénytelen lesz eladni a sok év munkájával megszerzett üzletet. Amikor a lány másnap a kórházba ment, hogy meglátogassa apját, a betegágyon egy levelet talált, amelyben az állt, hogy a számlát 30 évvel korábban már kifizették néhány doboz orvosság árával. A gyógyszert lopó kisfiúból időközben orvos lett, ő kezelte az ételárust, akiben megismerte egykori segítőjét, jótevőjét. 
Nem tudni, hogy a történetet csak a reklámfilm kedvéért találták-e ki vagy esetleg van-e valóságalapja. Mindenesetre el tudom képzelni, hogy a világban történnek hasonló esetek, amikor valakinek évekkel később van lehetősége viszonozni egy jócselekedetet. És el tudom képzelni, hogy a világban nap mint nap történnek olyan esetek, amikor valaki olyan személytől kap segítséget egy kényszerű helyzetben, akinek ő segített korábban. Ő talán már nem is emlékszik pontosan, de az illető megismeri őt és nem marad hálátlan. El tudom képzelni ezeket az eseteket, mert mögötte az isteni gondviselés rejtett működését vélem felfedezni. 
A mai evangéliumban Jézus a gondviselésről ad tanítást. Ezt mondja: „Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják!” A gondviselést ne úgy képzeljük el, hogy Isten közvetlenül belenyúl valakinek az életébe. Mert a gondviselés nem a látványra, nem a népszerűségre törekszik, hanem titokban, csendesen, rejtetten működik. Az olyan történéseket, segítségeket nevezzük gondviselésszerűnek, amelyek esetében a segítség egészen váratlanul, sokszor teljesen ismeretlen személytől érkezik. Isten küld valakit, aki egy megoldhatatlannak tűnő helyzetben feltűnik, jót tesz, aztán ugyanúgy el is tűnik. A segítségben vagy adományban részesülők sokszor nem is találkoznak jótevőjükkel, titokban marad előttük az illető személye. Az adakozó pedig talán nem is tudja, hogy adománya éppen a legjobb helyre került, mert nem ismeri azoknak az életkörülményeit, élethelyzetét, akikkel jót tett. Az isteni gondviselésnek ilyen a természete. 
Engedjük, hogy eszközök legyünk Isten kezében! Engedjük, hogy az isteni gondviselés általunk is tudjon jót tenni a rászorulókkal! Vegyük észre mindazt a jót, amit az isteni gondviselésnek köszönhetünk és legyünk érte hálásak!