2018. január 7. - Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

   Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: "Aki utánam jön,
   hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam
   a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel
   keresztel majd meg benneteket!" Ezekben a napokban történt, hogy eljött
   Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a
   Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik
   az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat
   hallatszott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!"
   Mk 1,7-11
   Elmélkedés:
   Isten gyermeke
   Jézus megkeresztelkedésének jelenetét olvassuk a mai evangéliumban. A
   leírás szerint a Jordán folyónál Keresztelő János és Jézus áll
   egymással szemben. Amikor még meg sem születtek, tehát még mindkettőjük
   édesanyja méhében volt, akkor már találkoztak egymással, ahogyan erről
   Szent Lukács evangélista beszámol Mária Erzsébetnél tett látogatása
   alkalmával (vö. Lk 1,39-56). Ezen kívül most találkoznak először. De
   hallottak már egymásról. Jézus értesülhetett János életviteléről és
   tevékenységéről. Tud arról, hogy János a bűnbánat keresztségét hirdeti
   és megkereszteli az embereket, mert az emberek elvitték hozzá János
   hírét. János is tud Jézusról, de nem az emberi beszámolókból, hanem az
   isteni kinyilatkoztatásból. Isten személyesen vele közli küldetését,
   hogy készítse elő a Messiás, a Megváltó érkezését a nép körében. János
   tudja, hogy az ő fellépése után olyan személy jön, aki nagyobb lesz
   nála.
   Most tehát találkoznak. Jézus János előtt áll, akinek eljövetelét
   ezidáig hirdette. És Jézus előtt áll az, akinek különleges életvitele
   sokak érdeklődését felkelti. Most végre találkoznak, az előfutár és a
   Messiás, a Keresztelő és aki keresztelkedni akar. János már sokakat
   megkeresztelt, de most olyat tapasztal, amit korábban sosem. Amikor
   Jézus megkeresztelkedik és felemelkedik a vízből, a megnyíló égből a
   Szentlélek ereszkedik le rá galamb alakjában. Eközben az égből a
   mennyei Atya szava, tanúságtétele hangzik Jézus személyére vonatkozóan:
   "Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!" Nem tudjuk
   biztosan, hogy a jelenlévők közül mások is látták-e ezt és hallották-e
   az égi hangot, de az biztos, hogy János látta és hallotta. János ebből
   tudja, hogy ez a találkozás fordulatot jelent. Az ő küldetése véget
   ért, most kezdődik Jézus fellépése. Milyen megnyugtató lehetett János
   számára, hogy láthatta azt, akinek jövetelét hirdette! Milyen
   megnyugtató volt, hogy saját küldetését teljesítette, megtette mindazt,
   amit Isten kívánt tőle! Milyen öröm töltötte el Jánost! Ez a
   beteljesedett élet öröme. Az Isten szolgálatában álló ember öröme. A
   küldetését hűséggel teljesítő ember öröme. Az isteni ígéret
   megvalósulását megélő ember öröme.
   Nem tudjuk biztosan, hogy a későbbiekben találkoztak-e még személyesen.
   Az biztos, hogy hallottak egymásról, figyelemmel kísérték egymás
   tevékenységét. Amikor János már börtönbe került, akkor onnét küldi el
   tanítványait ezzel a kérdéssel: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást
   várjunk?" (Lk 7,20). És Jézus sem feledkezik meg az előfutárról. A
   küldöttek távozása után így beszél a népnek róla: "Asszonyok szülöttei
   között nincs nagyobb próféta mint Keresztelő János" (Lk 7,28). Azt
   biztosan állíthatjuk, hogy János befejezettnek tekinti küldetését, a
   háttérbe vonul, hogy átadja a helyet Jézusnak. Így valósul meg, amit ki
   is mondott: "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem" (Jn
   3,30).
   Elmélkedésünk befejezéseként fogalmazzuk meg röviden a mai ünnep
   üzenetét! A keresztség szentségében való részesedés a hit kifejezése,
   az ember válasza Istennek. Amikor a húsvéti szertartás keretében évente
   megújítjuk keresztségi fogadalmunkat, akkor megerősítjük Istenbe vetett
   hitünket és újra ígéretet teszünk arra, hogy engedelmeskedünk neki.
   Ugyanakkor a keresztségben Isten gyermekévé fogadja a megkeresztelt
   embert. Életünk minden napján éljünk úgy, hogy méltók legyünk Istennek
   a szeretetére, aki gyermekévé fogadott minket!