2018. január 28. - Évközi 4. vasárnap

   Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és
   tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította
   őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A
   zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így
   kiáltozott: "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy
   elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!" Jézus
   ráparancsolt: "Hallgass el, és menj ki belőle!" A tisztátalan lélek
   erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment
   belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették:
   "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is
   parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is terjedt a híre
   hamarosan Galilea egész vidékén.
   Mk 1,21-28
   Elmélkedés:
   Szabadító hatalom
   Az elmúlt vasárnap az első tanítványok meghívásáról olvastunk. Ezt a
   részt követi Jézus fellépése a kafarnaumi zsinagógában, ezt olvastuk a
   mai evangéliumban. A tanításából egyetlen szót sem idéz Márk
   evangélista, inkább figyelmét az itt történt csodának, az ördögűzésnek
   szenteli. Márknál ez az első csoda. János evangélista műve szerint a
   kánai menyegzőn történt az első csoda, amikor Jézus a vizet borrá
   változtatta. Ő ünnepélyesen fejezi be a csoda leírását: "Ezzel kezdte
   meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét
   és tanítványai hittek benne" (Jn 2,11). Márk evangélistánál is hasonló
   az első csoda lezárása, de itt nem egy ünnepélyes hitvallást hallunk,
   hanem csak az emberek kérdését: "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!
   Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek
   neki!" E kérdés egyáltalán nem utal arra, hogy a jelenlévők, a csodát
   megtapasztalók hittek volna Jézus isteni hatalmában.
   A jelenlévők hitvallása tehát elmarad, emiatt nem lehet jelentősége
   annak, hogy Márk éppen ezt a csodát írja le elsőként. Az evangélista
   szándéka inkább annak jelzése lehetett, hogy Jézus képes megtörni a
   gonosz emberek feletti hatalmát, képes megszabadítani az embereket a
   gonosz lélek ártó befolyásától. Az Úr fellépésétől kezdődően a
   gonosznak nincs többé hatalma az emberen, eljött az üdvösség korszaka,
   eljött az Isten országának és uralmának az ideje, amelyről Jézus nem
   csak beszél, hanem cselekedeteivel ki is nyilvánítja annak
   megvalósulását. A jelenet "tisztátalan léleknek" nevezi az embert
   megszálló gonoszt. A bibliai szóhasználat szerint az a "tisztátalan",
   ami szemben áll Istennel és az ő tisztaságával, szentségével, elszakad
   vagy elszakít tőle. A gonosz szembefordulása nem Istent közvetlenül
   fenyegeti, hanem az embert veszélyezteti, aki vagy Isten uralmát engedi
   érvényesülni életében, vagy a gonosz befolyását. Harmadik lehetőség
   nincs. Ha az ember el akar indulni a hit útján Isten felé, akkor ennek
   felismerése az első lépések egyike. Ezt nem lehet későbbre halasztani,
   mindjárt az út elején dönteni kell arról, ki lesz életem Ura.
   Jézus megszabadítja az embert a tisztátalan lélektől, a gonosztól. Jól
   láthatjuk az ellentétes irányú törekvéseket. A gonosz fogva akarja
   tartani az embert, mintegy rabszolgává teszi, nem engedi, hogy szabadon
   cselekedjen. Jézus viszont felszabadít, megajándékozza az embert a
   szabadsággal, hogy szabad és felelős döntést hozhasson. Ez a megváltás
   lényege. A megváltás minden rosszból kiemeli, megszabadítja az embert
   és lehetővé teszi számára, hogy Istennel élve megtalálja boldogságát. E
   csoda esetében és minden hasonló ördögűzésnél lényeges, hogy a gonosz
   nem tud ellenállni Jézus parancsoló szavának. Mert Jézus hatalma
   nagyobb, mint az övé. Jézus ereje képes legyőzni minden gonosz erőt.
   Ennek tudata nagy vigasztalást jelent számunkra a kísértések idején.
   Jézus segítségével van lehetőségünk arra, hogy visszautasítsuk a gonosz
   kísértéseit és szabadon Istennek szenteljük életünket.
   A történet kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy milyen hatást
   vált ki belőlünk Jézus isteni erejének megtapasztalása? Megelégszünk a
   csodálkozással, az ámulattal, mint az egykori emberek a kafarnaumi
   zsinagógában? Csupán kérdések merülnek fel bennünk? Milyen cselekvésre
   indít minket, amikor megérezzük Jézus szabadító hatalmát?