2018. március 4. - Nagyböjt 3. vasárnapja

   Abban az időben, mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment
   Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és
   galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor
   kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból,
   ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig
   szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt
   mondta: "Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát
   vásárcsarnokká!" Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: "Emészt a
   házadért való buzgóság."
   A zsidók erre így szóltak: "Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket
   teszed?" Jézus azt válaszolta: "Romboljátok le ezt a templomot, és én
   három nap alatt fölépítem!" A zsidók azt felelték: "Negyvenhat
   esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?" Ő
   azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból,
   tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és
   Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt,
   sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus
   azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult
   rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi
   lakik az emberben.
   Jn 2,13-25
   Elmélkedés:
   Isten hajléka
   Nagyböjt 3. vasárnapjának evangéliuma a templom megtisztításának
   mozgalmas jelenetét állítja elénk. Egészen pontosan a templom
   előudvaráról van szó, amelyet a pogányok udvarának is neveztek, ahová
   még az idegenek, a pogányok is beléphettek, de a templom területére már
   csak a zsidó vallásúak. Az ünnep előtt megmozdult az élet a templom
   környékén. A húsvéti ünnepre a távolabbi országrészekből is érkeztek
   zsidók, akiknek itt volt lehetősége arra, hogy pénzt váltsanak, a
   templomadót ugyanis csak a helyi pénzben lehetett megfizetni. Ez
   magyarázza a pénzváltók jelenlétét a templom előcsarnokában. Ezen kívül
   itt lehetett megvásárolni azokat az állatokat, amelyek az
   áldozatbemutatáshoz kellettek. Érthető, hogy a távoli helyekről nem
   hoztak magukkal áldozati állatokat az emberek, hiszen azokat itt is meg
   tudták vásárolni.
   Jézus fellépése nem tűr ellenkezést vagy ellentmondást. Isten házából,
   a jeruzsálemi templomból a legnagyobb határozottsággal távolít el
   mindent, ami nem része az istentiszteletnek, ami méltatlan ehhez a
   helyhez. A kiűzött kereskedők nem tiltakoznak, hanem szó nélkül
   távoznak, s ezzel elismerik, hogy tényleg semmi keresnivalójuk nem
   volna itt. Jézus a próféták tekintélyével és határozottságával lép fel,
   mint akinek joga van e helyen rendet tenni, hiszen ő Isten küldötteként
   cselekszik. Ugyanakkor még ennél is többről van szó, hiszen Jézus az
   Isten Fiaként birtokba veszi Atyjának házát, azaz cselekedetével, a
   templom megtisztításával rejtett módon arra utal, hogy ő az Isten Fia,
   azé az Istené, akinek lakóhelye a jeruzsálemi templom. Az épületet
   Jézus visszaadja eredeti rendeltetésének, az istentiszteleti
   szertartásoknak.
   Miközben a kereskedők távoznak, megjelennek azok, akik kérdőre vonják
   az Urat cselekedete miatt. Minden bizonnyal a templomőrség tagjai ők,
   akiknek az a feladatuk, hogy biztosítsák a rendet, a szertartások
   zavartalanságát. Ezt kérdezik Jézustól: "Miféle csodajelet mutatsz,
   hogy ezeket teszed?" Tulajdonképpen ők sem Jézus tettét kifogásolták,
   hanem jelet kértek tőle annak igazolására, hogy joga van beleszólni a
   vallási életbe, a templom rendjébe. Kérdésükre Jézus prófétai választ
   ad, amelyben saját halálát jövendöli meg: "Romboljátok le ezt a
   templomot, és én három nap alatt fölépítem!" Ettől kezdve élesen
   szétválik a kérdezők és Jézus gondolkodása. A kérdezők ugyanis a
   templom épületére gondolnak, a kőből készült építményre, amit
   lehetetlenség három nap alatt felépíteni, fel is idézik, hogy
   negyvenhat évnyi munkával épült fel a templom. Jézus viszont saját
   testéről beszél, amit lerombol a halál, az emberi gonoszság, de
   újjáépül. Újjászületik a feltámadás által a kereszthalál utáni harmadik
   napon. Az Úr jelképes mondásának értelmét nem értik, nem érthetik még a
   kérdezők. A keresztény közösség már a kezdeti időkben is úgy emlékezik
   vissza Jézusnak erre a mondására, mint utalásra az ő feltámadására.
   Jézus egy másik templomot is szeretne felépíteni, a mi lelkünk
   templomát és abból az Egyház közösségét. Mi vagyunk azok az "élő
   kövek", akiből felépül a krisztusi közösség. Ahogyan egykor
   megtisztította a templomot, ugyanúgy minket is megtisztít bűneinktől,
   hogy lelkünk méltó hajléka, méltó otthona legyen Istennek.