Napi Ige és gondolat

*****

2012. április 19. csütörtök

***************************************************************

Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! (Máté 4:10)

Adódik az a kérdés is Igénkből, hogy hogyan szolgálj az Úrnak? „Élj úgy, hogy kérdezzenek és a válasz az életed legyen.”- mondta valaki. Ha a munkahelyeden becsületesen végzed a feladatodat, ha a házastársaddal békességben, szeretetben élsz, ha a gyermekeidet hitben neveled, ha eljársz a templomba, ha beszélsz másoknak a hitedről, ha felismered, hogy mit tehetsz a gyülekezetedért, ez mind az Úrnak való szolgálat. Egyházunkban a presbitérium tagjaivá választott testvérek esküjében van egy ilyen mondat: „Az egyház hasznát mindenkor a magamé elé helyezem.” Megvalósítható ez egyáltalán? Szerintem mindig mindenkor lehetetlenség megvalósítani. De akkor sikerülhet közel kerülni ehhez, ha életformám Istent szolgálni és átadtam szívemet Jézusnak. De miről szól ez konkrétan? Például vasárnapra nem ütemezek munkát, mert templomba megyek. Ez a nyugalom napja számomra Isten rendelése szerint. Vagy keresem a helyem és a feladataimat gyülekezetem közösségében… Te tudod az Úrnak való szolgálatod hogyanját?

***************************************************************

A nap gondolata:

Gyanús az a keresztyénség, amely csak a négy fal között meri mondani: Hiszek Jézus Krisztusban. (Luther Márton)

******************************************************

Imádság:

Uram, olyan jó lenne minden nap biztosan állni egyedül a te szolgálatodban. Én meg nem tagadlak, most is hozzád imádkozom, mindig kérem a te segítségedet. Jó keresztyénnek tartom magam. És mégis, néha annyira kell a pénz, nem mindig nézem meg, honnan juthatok hozzá. Olyan fontos az emberek véleménye, nem mindig vállalom, hogy szembe álljak velük, bár a lelkiismeretem azt kívánná. Káromkodnak mellettem, nincs bátorságom kikérni magamnak. Gonosz emberek támogatására van szükségem, nem mindig merem előttük vállalni hitemet. Sokszor sántikálok kétfelé.  Bocsásd meg, Uram, nehogy megtagadj ezért. Tőled kérek újra erőt a biztos, a határozott helytálláshoz. Ámen (V.L.)