Napi Ige és gondolat

*****

2012. június 4. hétfő

***************************************************************

Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.(Rm 5:1)

Hogyan mondhatja itt az apostol, hogy Békességünk van? Neki sem volt mindig békessége. Egy nyugtalan, Isten gyermekeit üldöző farizeus volt, akit indulatok fűtöttek, akinek volt egy torz jövőképe, hogy csírájában öli meg az éppen induló keresztyénséget. Isten másként gondolkodott felőle, mert megállította útján, szolgálatába állította. Így ír erről egyik levelében: Megbékéltetett minket önmagával, Krisztus által. (2Kor5.18) A mai Ige így mondja: Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Rm 5.1) Tehát a békesség elnyerhető. Krisztusban. Akár a múltja, akár a jövője köt valakit gúzsba, megszabadulhat. Segít ebben Jézus Krisztus. Ő megbocsáthatja a bűnt, ha valaki megvallja előtte, nem kell cipelnie annak a súlyát. Az Ige bíztat: Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. (Zsolt.103.12) De Jézus megszabadíthat a jövőtől való félelemtől is, ami szorongatja az ember szívét: Ne aggodalmaskodjatok életetek felől…tudja a Mennyei Atyátok, mire van szükségetek…Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát és mindenek ráadásul megadatnak nektek!  (Berencsi Balázs)

***************************************************************

A nap gondolata:

Egy nemzet erkölcsi állapota aszerint alakul, amilyen fogalmat alkot magának Isten jelleméről. Amilyen az ember Isten-fogalma, olyan lesz az erkölcsről, felelősségről alkotott fogalma, és ez formálja ki életének tisztaságát, erejét.

******************************************************

Imádság:

Jó Istenem, bocsásd meg, ha elégedetlenkedtem, mert több talentumot szerettem volna kapni Tőled és az élettől. Bocsásd meg, ha nem értettem meg, hogy annak könnyebb, aki kevesebbet kapott, mert kevesebb a felelőssége. Bocsásd meg, ha azt is elprédáltam, ami keveset kaptam, mert nem értettem meg, milyen sokat használhattam volna vele, ha akaratod szerint váltottam volna fel a mindennapi lelkiismeretes szolgálat aprópénzére. De most is látom, még mindig mennyi kincsem maradt! Neked köszönöm azokat: házastársam szeretetét, gyermekeim mosolyát, barátaim megbecsülését, munkám eredményét, megannyi gazdagságát rám áradó kegyelmednek. Ne engedd, hogy ezeket elprédáljam! Segíts, hogy naponta tudjam szaporítani ajándékaidat mások életében, örömében! Add áldásodat javaidra, hogy az én kezemben is áldássá válhassanak! Ámen (V.L.)