Napi Ige és gondolat

*****

2012. június 5. kedd

***************************************************************

Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.(Rm 5:1)

Békesség azért lehetséges, mert a jelen van Jézus. Ő hív magához. Itt és most. Sokan halogatják azt a drága döntést, ami örökre hozzá kapcsolhat, pedig épp a Jézussal együtt felértékelődő jelen menthetné meg életüket. Jézus hozza az összhangot és a harmóniát! Őbenne jön egyenesbe az ember a múltjával, és Őbenne oldódik fel minden bizonytalan jövőkép, ha valaki végre elfogadja, hogy Jézus az Ő sorsa. Az ilyen ember valóban elmondhatja, hogy békessége van. Jézus mondja: Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. (Jn 14.27) Tehát a világ nem adhatja nekünk ezt a békét, csakis Istennél lehet megtalálni. Hittel kell felismernünk, amit egykor az egyházatya, Augustinus mondott: Mindaddig nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik Tebenned. Van-e már ilyen békességed? Megbékéltél-e már igazán, teljes szívvel, Istennel? Ha nem, ragadd meg az Urat, jöjj hozzá, keresd Őt teljes szívvel, békélj meg vele! Ha pedig van már békességed Őbenne, akkor élj a jelen legalkalmasabb eszközével: adj hálát! Légy megbecsüléssel, amit naponta cselekszik életedért az Úr. Köszönd meg neki újra az életed, hogy soha el ne veszítsd azt a drága békét, amit benne nyertél. (Berencsi Balázs)

***************************************************************

A nap gondolata:

A szívemnek megvannak a bizonyítékai, amiről az ész semmit sem tud. (Pascal)

******************************************************

Imádság:

Urunk, nehéz sorsunkban, tehetetlenségben, betegségben, az öregség nyomorúságai között hozzád kiáltunk. Nem azt kérjük, hogy a mi akaratunk legyen meg, hanem a Tiéd. Ha nem mehetünk oda, ahova akarunk, ne más, Te magad övezz fel minket, és adj erőt, hogy jókedvvel, bizonyságtevő hittel, még mindig mi tudjunk, amennyire erőnkből futja, szolgálatot tenni azoknak, akik közé rendeltél. Talán egy mosolyt csalni elfáradt ápolónk arcára, talán egy bizonyságtétellel csodálkoztatni el azt, aki sajnál minket, hogy nem vagyunk sajnálatra méltók, amíg benned bízni tudunk. Arra kérünk, adj mellénk is áldozatos lelkeket, akik megéreztetik velünk a Te segítő és segítségre biztató szeretetedet! Ámen (V.L.)