Napi Ige és gondolat

*****

2012. június 13. szerda

***************************************************************

Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? (Máté 21:23)

Mi emberek, kérdező lények vagyunk. Életünk során megszámlálhatatlan kérdés fogalmazódik meg bennünk, melyekre természetszerűleg feleletet is várunk. Nagyon sok kérdésben jövőbe tekintés van. A kérdező ember kíváncsi, érdeklődik, többet akar tudni. S a válaszoktól reméli boldogságát, békességét, élete megoldásait. Különösen életünk megpróbáltatásai idején erősek a „miért?”-jeink, melyek által keressük az elveszett életértelmet. Persze van, hogy a válasz, amit kapunk, nem elégít ki bennünket, sőt lehet, hogy még nagyobb bizonytalanságot eredményez.

Aztán az érem másik oldala, amikor nem mi kérdezünk, hanem bennünket kérdeznek mások. Ilyenkor derül ki, hogy míg sokszor olyan természetesnek érezzük kérdést feltenni, addig mások kérdése nyomán mi magunk is megtorpanunk, és nincsenek, vagy alig vannak válaszaink. Mások kérdése nemcsak kíváncsi érdeklődés lehet életünk felől, de időnként leleplezi sekélyes tudásunkat, rámutat önnön felelősségünkre, sőt mások kérdése számon kérheti mulasztásainkat is. Látjuk tehát, ha bennünket kérdeznek, az akár kínos is lehet. Ilyenkor a kérdés megállít, állásfoglalásra késztet. (Berencsi Balázs)

***************************************************************

A nap gondolata:

 Az időt nem ragadhatjuk meg. De hagyhatjuk, hogy az idő által Isten ragadjon meg bennünket. És ezzel mi ragadhatjuk meg az Életet.  (Gyökössy Endre)

******************************************************

Imádság:

Uram, neked köszönöm, hogy nemcsak nyomorúságok voltak életemben. Voltak szépségek, eredmények, örömök. Te ajándékoztad azokat nekem. Sokszor volt szép a munkám, s jó volt örülni eredményeimnek. Jó volt úgy dolgozni, hogy nem csak magamért. Jó volt örömöt szerezni társamnak, gyermekeimnek, barátaimnak. Jó volt érezni, hogy vannak, akik szeretnek és bíznak bennem. Bocsásd meg, ha néha káröröm is volt bennem, mikor láttam, hogy egyesek hogy fenik rám a fogukat, de te ott voltál és őket szégyenítetted meg, nem engem hagytál szégyenben. Tudom, mindez nem az én érdemem. Te vontál magad mellé, te adtál erőt jó munkához, te segítettél, ha jót próbáltam tenni. S én boldogan vallom, nem volt hiábavaló, hogy szerettél engem. Add, hogy ezután se legyen az. Tedd eredményessé bennem és munkámban a te erődet. Ámen (V.L.)