Napi Ige és gondolat

*****

2012. június 14. csütörtök

***************************************************************

Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? (Máté 21:23)

Vannak kérdéseink, időnként mi kérdezünk másokat, olykor mások kérdeznek bennünket. Most nézzük meg, hogy milyen, ha Isten teszi fel nekünk az Ő kérdéseit. Sajnos napjainkban, egy bennünket kérdező Isten képe majdhogynem ismeretlen. Sokan úgy gondolják, hogy nekünk jogunk van kérdezni Őt, de az, hogy neki is vannak kérdései felénk, az már alig érthető a legtöbb ember számára. Pedig az, hogy Istennek vannak kérdései, húzza alá a leginkább, hogy élő, érző személy, nem csupán egy személytelen fogalom. Isten teremtett bennünket, tanítja a Szentírás és ezért joga van a maga kérdéseihez.

Így kérdezi Ádámot a teremtés hajnalán, miután az ember saját útját kezdi járni a bűnesetet követően: Ádám, hol vagy? (1Móz 3.9) S Ádám rejtőzködik ez elől az egyszerű kérdés elől, s azt sem tudja, mit mondjon, hogyan feleljen. Lassan jön csak elő a rejtekéből, s vall színt az engedetlenségről, amiről nyílván Isten mindent tudott már. Majd Ádám fia, Káin is odakerül Isten kérdései kereszttüzébe: Hol van a te testvéred?(1Móz 4.9) – kérdezi őt Ábel felől, miután meggyilkolta testvérét. S Káin e mélységes bűnt követően arcátlan kérdéssel válaszol: Talán őrizője vagyok az én testvéremnek? (9v.) Azóta valóban ilyen az ember. Kerüli a válaszadást Isten felé. Büszkesége, autonómiája csorbul, ha neki kell színt vallania. Téged szokott zavarni, ha Isten kérdést tesz fel neked?(Berencsi Balázs)

***************************************************************

A nap gondolata:

Csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat szolgálni.

******************************************************

Imádság:

Édes jó Atyánk, köszönjük, hogy a te rendelésed számunkra nem a szenvedés, nem a nyomorúság, hanem a boldogság. Arra vágyunk mindannyian, mégis olyan szörnyen hiányzik egész népünk életéből. Bocsásd meg, hogy sokkal többet panaszkodunk emiatt, mint hogy bűnbánattal valljuk meg, milyen távol élünk a te rendelésedtől. Segíts, hogy panaszkodás helyett jól véssük eszünkbe és szívünkbe útmutatásodat, járjuk végig a boldogság keskeny útját. Tapasztalhattuk elégszer: ha csak egy kevéssé is megközelítettük előírt utadat, olyan jól esett, olyan hamar megéreztük a tőled jövő boldogság édes ízét. Segíts, hogy az töltse be egész életünket. És ha a körülöttünk nyomorgó világban háborúságot is kell érte szenvednünk, erőt adj, hogy megmaradjunk Krisztusnak, a boldogság egyetlen forrásának  követése útján. Ámen (V.L.)