Napi Ige és gondolat

*****

      2011. december 23. péntek  

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Máté 5:16)

A közelmúltban kaptam egy írást arról, hogy milyen sokféle keresztyén él ezen a világon. Érdemes elgondolkodnunk, hogy mi melyik „fajta” keresztyén vagyunk. Íme a lista:

Sötétkamra keresztyén: hitéletét titkon, a sötétben éli, hogy más meg ne lássa.

Novemberi keresztyén: közelében az embert a hideg rázza.

Nézőközönség keresztyén: érdeklődik, lelkesedik, de nem vesz részt semmiben.

Porcelán keresztyén: vigyázni kell vele, mert érzékeny és könnyen sértődik.

Kirakat keresztyén: kifelé szépet mutat, de élettelen, mint egy kirakati bábu.

Látszat keresztyén: képmutató, azaz hamis képet mutat önmagáról.

Névleges keresztyén: csak a neve az, de ő maga halott.

Tamáskodó keresztyén: aki csak azt hiszi el, amit lát.

Mentsen Uram! - keresztyén: aki a szenvedésnek még a gondolatától is visszariad.

Ágaskodó keresztyén: csak egy a fontos számára, hogy ki a nagyobb? - természetesen ő maga!

Világítólámpás keresztyén: olvasd el Máté 5,16-ot, vagyis mai Igénket!

Életed világít? Másokat Krisztushoz vezet? Ez a küldetésed, engedd hát Krisztust naggyá nőni életedben, az egód pedig hadd szálljon alább! Minden más út téves, minden más keresztyénség taszító. Csak a Jézus világosságában ragyogó hívő tölti az Úrtól kapott küldetését! Tégy így Te is!

***************************************************************

A nap gondolata:

 A derűs keresztyén ajánlás a hithez. Amint a kirakat elé állsz megnézni, mi mindent lehet ott venni, éppen úgy tekintenek az emberek az arcodra, vajon mi is lakik a szívedben? (C.H. Spurgeon)

******************************************************

Imádság:

„…nem azért választott ki benneteket az Úr…” (5Móz 7,7)

Uram, Te ismersz igazán!

Te látod igazán,

hogy mennyire alkalmatlan vagyok

a Te szolgálatodra.

Napról-napra jut az eszembe,

hogy ha csupán az én erőmön,

hitemen, tehetségemen múlna,

csak szégyent és gyalázatot hoznék a nevedre.

Ezért borulok le előtted napról-napra,

és köszönöm meg Neked,

hogy Te,

valami megmagyarázhatatlan szeretettel

mégis,

mégis elhívtál engem.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)