Napi Ige és gondolat

*****

      2012. január 26. csütörtök    

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16)

Amikor imádkozunk, akkor a világmindenség legnagyobb hatalmát, az élő Istent hívjuk segítségül. De ennek nem mindig vagyunk tudatában. Az alábbi történet segítségünkre lehet:

Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát. Ahogy utakat épített és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.)

Amikor a homokozóláda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta. A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte, de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait. Végül csalódottságában sírva fakadt.

Közben édesapja a nappali ablakából követte az események alakulását.

Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban a sírdogáló kisfiúra.

A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte:

- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt?

A kisfiú megsemmisülten zokogta:

- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam!

- Nem fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem!

Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból.

Ugye nem kell külön megmagyarázni ezt a történetet?

***************************************************************

A nap gondolata:

Isten közelében élni annyi, mint valóságnak venni az élő Isten létezését és bátran levonni ennek a következményeit. (Ravasz László)

******************************************************

Imádság:

Nincs az a mélység,

Istenem,

ahol Te ne volnál

jelen.

Nincs az a szennyes

áradat,

melyből a menekvés

ne Te lennél,

magad.

… ne Te lennél,

végül csak Te,

egyedül.

Mert aki

a Te neved

segítségül hívja,

az megmenekül!

ÁMEN

(Hajdú Zoltán Levente)