Napi Ige és gondolat

*****

      2012. január 30. hétfő    

Amit vet az ember, azt fogja aratni is. (Galata 6:7)

Minden értelemben vetünk és aratunk életünk során. Erről is szól a következő történet:

Volt egyszer egy földműves, aki nagy szorgalommal igyekezett kilépni a szegény paraszti sorból. Nap, mint nap kora reggel befogta egyetlen ökrét és vén szamarát az eke elé és egész naplementig fáradhatatlan munkálkodott.
Egy nap aztán az ökör azt mondta az öszvérnek:
- Én olyan fáradt vagyok, semmi kedvem ma is kimenni a földre. Gyere, játsszunk beteget és ma pihenjünk egy kicsit.
A vén öszvér így válaszolt:
- Nem. A munkát most kell elvégezni, aztán majd pihenhetünk.
Hajnalban mikor jött a földműves, látta a földön elnyúlt ’nagy beteg’ ökröt, úgy döntött aznap nem fogja be az iga elé. Friss szénát, vizet és abrakot rakott elé. Minden kényelmet megadott neki.
Este, mikor az öszvér hazaért a szántásból, az ökör megkérdezte;
- Hogyan boldogultatok?
- Hát nélküled nem sokra jutottunk, de azért haladtunk valamicskét.
- válaszolt az öszvér.
- Aztán beszélt-e rólam a gazdánk?
- Nem szólt semmit - volt a válasz.
A következő nap az ökör arra gondolt; olyan jó volt itthon maradni, extra táplálék, kényelem, hűs árnyék… És megint betegséget színlelt.
Mikor az öszvér fáradtan hazaért, elkezdte faggatni:
- Hogy telt a nap?
- Azt hiszem jól, bár most sem jutottunk túl sokra, de már látni a barázda végét.
- És mit mondott a gazda felőlem?
- Semmit - hangzott a válasz - ám visszafele megálltunk a vágóhídnál és hosszasan elbeszélgetett a mészárossal.

Te ma hogy döntöttél?

Jössz Isten magvetésébe?

Vagy tovább szimulálsz?

***************************************************************

A nap gondolata:

 A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni. (Kempis Tamás)

******************************************************

Imádság:

Uram, köszönöm neked őket,

a testvéreket, a téged követőket,

akiket nekem társakul adtál,

hogy megtarts bennünket

önmagadnál.

Uram, köszönöm neked őket,

az örvendezőket, szenvedőket,

úgy az erőset, mint a gyengét,

hogy rajtunk Krisztusunk

szent kegyelmét

mutasd fel, hívásként

az elveszett világnak,

míg ők is majd hozzánk,

hozzád találnak.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)