Napi Ige és gondolat

*****

2012. február 6. hétfő

***************************************************************

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

A mindennapi életben számtalan esetben feszülnek egymásnak különböző nézetek. Abból fakad ez, hogy mindenki mást akar véghezvinni az életében. Mindenkinek vannak tervei, elgondolásai, s bizony előfordul, amikor akaratunk, törekvésünk sérti a másik ember, vagy egy közösség érdekeit. Ha szöges ellentétben vagyunk azzal, amit a másik vagy a többiek akarnak, akkor azonnal megvan a konfliktus. Ilyenkor nagy kérdés, hogy vajon ki enged? Enged-e a szülő vagy a pedagógus a gyermeknek? Enged-e a szomszéd a mezsgye miatt? Enged-e egy közösség a fő hangadónak? Enged-e a vezető a beosztottainak? Enged-e egy üzleti partner a másiknak? S ugye, az elmúlt hetek egyik nagy kérdése volt, hogy enged-e a kormány az IMF-nek és Brüsszelnek? Az engedés, megengedés néha jelentéktelen, máskor pedig nagyon kockázatos és komoly következményekkel járhat. Amikor megengedünk valamit a másiknak, azzal akaratának adunk helyt. Ha mi nem akarunk adott esetben, akar más. Ez örök törvény. Engedni tehát felelősséget jelent. Legyen az két ember ügye, vagy akár az országé. Ha megengedek valamit a másiknak, akkor felelősséggel ruházom fel. Átadom neki a kormánykereket és lehetőséget biztosítok a számára, hogy szabadon cselekedjen. Sokak számára nem egyértelmű, hogy engedni nagy felelősség. Nagy döntések kapcsolódnak azokhoz a pillanatokhoz, amikor engedni készülünk egy dologban. (Berencsi Balázs)

***************************************************************

A nap gondolata:

A külső vallásosság és a formaságok nem helyettesítik az Istennek tetsző életet.

******************************************************

Imádság:

MI ATYÁNK! – Előtted mi mindnyájan, kik a földön lakunk, testvérek vagyunk, mert kezed és Lelked alkotása minden ember, azok is, akik előttünk éltek és utánunk jönnek, s városainkban és falvainkban talán még ugyanabból a vízből isznak, ha a forrásokat meg nem mérgezzük, s nem temetjük be azokat féktelen pazarlással és gátlástalan rablással. Azoknak Atyja, akiket mi nevelünk föl, vagy mások, más értékrend szerint, azoké, akik előttünk 1000 évvel jövőt álmodtak e tájon a kereszt jelében, s fognak még álmodni a történelmi idő végezetéig – érettük és mindnyájunkért, kik alkotásaid vagyunk, s egymásnak fele-barátai bölcs rendelésed szerint, s hogy valóban azok is lehessünk, felkiáltunk Hozzád: Mi Atyánk! (Dr. Békefy Lajos)