Napi Ige és gondolat

*****

2012. március 4. vasárnap 

***************************************************************

 „Megvan az ideje a megszerzésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.” (Prédikátor 3:6 NKJV)

Semmi sem formálja úgy a jellemet, mint a veszteségek, és az azokkal járó változások kezelése. Ha elveszítünk egy házasságot, egy állást, egy gyermeket, a hírnevünket, az egészségünket, a vagyonunkat stb., akkor választhatunk: álljuk az ütéseket, vagy padlóra kerülünk; megfeszítjük az izmainkat, vagy kifekszünk. Ami volt, nincs többé. Hirtelen csapdába kerültünk a múlt között, amit ismerünk, és a jövő között, amit nem. Térkép nélkül egy idegen területen, könnyen úgy érezzük, hogy minden elborít. A hit azt mondja nekünk, hogy Isten végül minden véget új kezdetté tud formálni. De mihez kezdjünk addig, a fájdalomhoz és zavarodottsághoz szegezve, a régi vég és az új kezdet között? Pontosan ilyen helyzetben volt Izráel is, amikor lelki vezetőjük, Mózes, elvétetett tőlük. A veszteség miatt az egész nép gyötrődött. „Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán…” (5Mózes 34:8). Figyeld meg: Isten nem így válaszolt gyászukra: „Nem kellene így éreznetek. Felejtsétek el Mózest, végül is itt vagyok nektek Én! Itt az ideje összeszedni magatokat! Csak több hitre van szükségetek!” Ha a tanács nagyon „vallásosnak” hangzik, és köze sincs a realitáshoz, akkor nem Istentől jön. Nem kívánja tőlünk, hogy szuper-spirituálisak legyünk, megtagadjuk a gyászunkat, és úgy tegyünk, mintha nem ért volna fájdalom. Ő időt ad a „sírásnak… gyásznak… veszteségnek”, amíg újra eljuthatunk a „nevetés… tánc… nyereség…” idejéhez (ld. Prédikátor 3:4,6). Isten megengedte, hogy egy egész nép harminc napig semmi egyebet ne csináljon, csak érezze át és tanulja meg kezelni a gyászát. Könnyeid Isten gondoskodásának részei ahhoz, hogy túljuss ezen a veszteségen, és elindulj gyógyulásod felé.

(Forrás: www.maiige.hu)

***************************************************************

A nap gondolata:

 Vannak lelkek, amelyek olyanok, mint a hárfa: akkor is összhang kel rajtok, ha a fájdalom szele csap bele. (Ravasz László)

******************************************************

Imádság:

Bocsásd meg Uram,

hogy azt, ami

megkövesedett,

oly gyakran

tévesztjük össze

az örökkévalóval.

Meg se akarjuk

hallani

szavad, látni kezed,

ahogyan

rombol és épít

 – minket,

és velünk másokat.

ÁMEN

(Hajdú Zoltán Levente)

***************************************************************

Mai böjti tanács: Menj el templomba! Adj hálát az elmúlt héten történtekért!