Reformátusok klubja klub

Reformátusok klubja klub hírei

Napi Ige és Gondolat

9 éve | Sályi Tiborné Erzsike | 0 hozzászólás

2015-03-15

Madarak

Nézzétek az ég madarait, nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. (Máté 6:26)

A madár a gyerekrajzok egyik kedvenc témája. Az ég madarai sokszor a földi világot testesítik meg. A faodúba vagy a lomb közé húzódó fiókák várják anyjukat, aki a táplálékot hozza. Jézus is úgy beszél a madarakról, mint amelyek az isteni gondoskodás biztos tudatában élhetnek. Vagy gondoljunk a pelikánra, az egyházat jelképező madárra, amely saját vérével táplálja kicsinyeit. Nézzétek őket! Jézus arra szólít fel bennünket, hogy nyissuk ki a szemünket, és lássunk! Minden ott van előttünk, amit el akar mondani. Nézzétek! A gyerek látja a kis csőröket, a lombot, az odút, a kis kukacokat, az elrejtettséget - mindazt, amit a madárhoz társítunk. Különös, hogy éppen a táplálkozás képével mondja el Isten nekünk azt, hogy nem az eledel életünk lényege. Sokszor küszködünk az élettel, keressük a boldogságot, az értelmet, közben csak a gyomrunkat kellene legyőznünk. Csak annyi kellene, hogy ne az irányítson bennünket, ami a szájunkon bemegy. Ma óriási kultúrája van a gasztronómiának, de a fogyókúrának is. Mintha a gyomor vált volna a test központjává. Nézzétek az ég madarait! Nekik is a táplálékgyűjtés a fő feladatuk, de valahogy egészen másként. Számukra az élet egyet jelent a túléléssel. Az ember képes úgy tekinteni arra, amit megszerzett, mint élete értelmére, biztonsága zálogára. Kincseket halmoz fel, hogy ne kelljen félnie, amiket persze félt, ezért riasztóberendezéseket, kutyákat, széfeket szerez be, amiket megint csak félteni kell. Jézus nem törődik ezekkel a tárgyakkal. Teljesen mindegy, hogy mink van. Ő mindig azt kérdezi, hol a szívünk. A lelkünk min csüng? Látjuk-e a madarakat, amelyek minden pillanatukat az Istentől kapják? Megfigyeltük-e ezeket az ég és föld között szálldosó kis koldusokat? Ugyanaz a Mennyei Atya adja meg a mi biztonságunkat is, mint az övéket. Számunkra is mindig csak egy nap adatott a jóra. Csak azt a lépést kell megtennünk, amire képesek vagyunk. Isten gondviselése vezet bennünket, segít, hogy kezünket az Ő kezébe tegyük. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Ugye nem? Az élet nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol.

Bejegyezte: Kató István dátum: 1:30