Napi Ige és gondolat

Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.

Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. 

Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt, a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. (Lk 1,5-13)

Zakariás és Erzsébet idejében, már négyszáz éve. Isten VAN, de: hallgat. Csöndben dolgozik. Figyel. Szeret. Tervez.

Nem szólt hozzád Isten egy ideje? Megtörténhet. Megteheti. Közben azonban téged is figyel, szeret, alakít. Dolgozik. Tervezi azt, amit rajtad keresztül nyújt a világnak. Kivitelezésre késszé formál téged. Nem hiába toldja meg napjaidat még annyival, amennyi idő alatt teljessé válik az, amiért, amire életet adott – neked. Önmagad és mások üdvösségének érdekében. Saját, tökéletesen véghezvitt céljainak érdekében. Hosszú ideig tűri, elnézi; ismerve téged, meg is érti, miért nem azt csinálod, ami igazzá és feddhetetlenné tesz őelőtte. Aztán beleszól az életedbe, felborítja gondosan felépített jövőképedet, és… meglep! Úgy, mint az előrehaladott korú Zakariást és Erzsébetet.

Erről szól ez a mai, adventi Ige. Arról, hogy az Úr: jön! És ha Ő útnak indul; ha belekezd valamibe, akkor azt véghez is viszi! Megérkezik!

Adventus Domini azt jelenti: ahogyan egyszer, váratlanul megjelent a világban, úgy érkezik meg bármelyik pillanatban a szívünkbe, és, ezredmásodperceken belül: az értelmünkbe. Eljön majd akkor is, amikor testben láthatjuk. Úgy, mint az őt hallgató, vele együtt étkező tanítványok. Azt a napot azonban kár jósolgatni. Mindegy mikor jön. A lényeg az, hogy itt (a szívünkben és a fejünkben) minél gyakrabban megjelenjen. Tudatosuljon. (Kereskényi Sándor)

***