Napi Ige és gondolat

Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.

„Amikor Jézus közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!” (Lk 19,41-42)

A virágvasárnapi ünnepnapon Jézus a látszat mögé lát. Nemcsak a köszöntésére összegyűlt tömeg ideig-óráig való örömét látja, de látja már a közeljövőben bekövetkező ítéletes napokat is. Látja a nagypénteki indulatokat és látja Jeruzsálem hamarosan bekövetkező pusztulását. Látja, hogy a szünet nélkül való figyelmeztetések ellenére a választott városnak el kell buknia, nem sáfárkodott jól a hitnek rábízott drága kincsével.

Van egy kegyelmi idő minden ember, minden nép és közösség életében is, de a kegyelmi napok után következnek a megítélésnek percei, mely alól ki nem vonhatjuk magunkat. Ezért figyelmeztet az Isten újra és újra, hív fáradhatatlanul és türelmesen, szólít még a megtérésre hívó szóval. Nehogy későn ismerjük fel a békesség útját, nehogy túl későn szakadjon fel lelkünkből a sóhaj: bárcsak jobban figyeltem volna, bárcsak komolyan vettem volna, bárcsak nem mentem volna el süket füllel az igazság szava mellett!

Az Isten mindig figyelmeztet, csak mi lettünk már süketté az intő szó meghallására.

Sokaknak szívében egyre erősödő félelmet ébreszt mindaz, amit ma Európában, de világszerte is látunk és tapasztalunk, az arc nélküli terrorista háború. De vajon ez is előzmények nélküli? Féltjük kultúránkat, nyugati civilizációnkat, keresztyén szellemiségünket, morális elveinket? Féltjük, most, amikor már komoly veszély fenyegeti őket, de eddig fontosnak tartottuk? Eddig felismertük vajon, hogy a szabadosság és szabad választás égisze alatt aranytálcán dobtuk oda, közönyösen ugyanezeket a drága értékeinket? Fontosabb volt a nyugat csillogása, mint konzervatív értékeink? Fontosabb volt, mint apáink hite, őseink öröksége? Bárcsak időben felismertük volna kincseink értékét. Bárcsak időben felismertük volna a békességre vezető utat, s nem így, félelem és háborúság árán küzdenénk megvédeni gyökereinket, jövőnk zálogát.

Legyen ma Jézus szava csak még intő figyelmeztetéssé! ’Bárcsak’ szava tükörként legyen lelked előtt, hogy mit nézhet hiányérzettel benned Megváltód. Ma még nem késő felismerni, ma még nem késő a békesség útjára térni.

/Gyallai Henrietta/

***

Imádság:

Urunk, Te ma is meglátogatod népedet, s látogatásod ma is a Békesség Fejedelméé. Jössz, de nem ítélettel; jössz, de nem számonkéréssel; jössz, mint népét meglátogató Király, kinek szava mindenható és örök, mégis türelemmel viseli népének engedetlenségeit. Urunk, szeretnénk hitünk, keresztyénségünk értékeit őrizni, nem háborúságok árán, de mégis vigyázni gyökereinket. Segíts, kérünk, családjainkban, otthonainkban, közösségeinkben a békesség szavát szólni, szeretetedet megélni. Ámen.

***

A nap gondolata:

Békesség nélkül nincs megszentelődés, megszentelődés nélkül nincs békesség.