Manapság egyre inkább a teljesítmények fokozásának korát éljük. Lassan már az sem elég, ha fiatalok érettségizve kerülnek ki a középiskolából, és két nyelvvizsgájuk is van. Még többet kérnek tőlük. Sokszor a lelki dolgokban is akarunk teljesíteni. Mi is egyre többet akarunk teljesíteni a vallás előírásaiból, de sajnos az derül ki a teljesítés után, hogy nem volt minőségi. Láthatjuk a mai Evangéliumban, hogy Jézus a minőségi életre, cselekedetekre helyezi a hangsúlyt. - - „Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” - Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: „Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.” – „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!” ( Lk 10,25 - 37 ) - Számunkra is legyen fontos, hogy szeressük Istent teljes szívből, teljes lélekből, teljes erőből és teljes elméből, a felebarátunkat pedig, mint saját magunkat. – Lássuk meg, vegyük észre a rászoruló, segítségre váró testvérünket! - Talán sokszor, nem is a valami hiányzik felebarátainknak, hanem a Valaki, azaz, éppen mi hiányzunk nekik. Ugye, van olyan, hogy valaki nem szimpatikus nekünk, talán ki nem állhatjuk, az idegeinkre megy az illető? Igen van ilyen, de mégis ezeket is kell szeretnünk! Gondoljunk mindig arra, hogy Jézus olyan nagyon mélyre jött, azért hogy segítsen nekünk, akik tele vagyunk a szeretetlenség sebeivel. Ő, a gazdagságát, szeretetét szétosztotta mindnyájunknak, hogy mi is gazdagok lehessünk. Vegyük észre mindig az emberek magányát, a bánatát, a szeretetre szorultságát! - Soha ne menjünk el Jézustól, és ne menjünk el a rászoruló embertársaink mellett, ne hagyjunk senkit magára!