A Mennyei Atya munkára hív, és küld mindnyájunkat, amelyet már itt a földön el kell kezdeni. Ezért a munkáért mindenkinek az örök életet ígéri. Mivel nagyon sok ember van, és mindegyiküknek annyi minden közbe jöhet az életében, nem is veheti fel mindenki egyszerre a munkát. Senkinek ne vessük a szemére, hogy eddig hol voltatok! Azt se irigyeljük, hogy ugyanannyit fognak kapni. Ne nézzük rossz szemmel, hogy Isten ennyire jó, egyformán szeret, és egyformán fizet! - - „Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!” Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy - egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! (Mt 20,1-16a )Arról szól a mai evangélium, hogy az ember, mindig máshoz méri magát, és nem az ígéretekre figyel. A munkások várták, hogy megkezdje a gazda a bérek kiosztását. A gazda nagyon jó lelkű, mert mindannyian megkapták a bérüket. Ennyit ígértem! - mondta a gazda. Tessék, itt van, amiben megegyeztünk! Jó az Isten, mert minden embernek ugyanazt a jutalmat szeretné adni a földi élet után, és ez az üdvösség. Az üdvösség, minden ember számára Isten nagylelkűségének ajándéka, de dolgozni is kell érte. Örüljünk annak, hogy Jézus mindenkit hív, és a mennyei Atya annyira szeret, hogy az utolsókat is befogadja országába. Ne legyünk irigyek, hanem kérjük Istent, hogy részesítsen egykor minden embert, és minket is, az örök javakban!